Pár hónappal ezelőtt láttam utoljára a blogot, és ma felfigyeltem az aktuális bejegyzésre. A szerzője egy fiatal anyuka, aki arról ír, hogy most van túl egy kemoterápiás kezelésen. Ezzel fejezi be a posztot: „Hátbaveregetés jár magamnak: jó voltál csajszi, így tovább!” Ez a mondat a szívemig hatolt. Nem a haláltól és annak közelségétől érzékenyültem el. Inkább az élettől. A bizakodástól, a reménytől, a hittől. Az önbizalomtól, a bátorságtól.

Olyan könnyű elmerülni a mindennapos problémákban. Az orrom előtt ment el a 105-ös, a keresztcsontom meg másodszor mozdult ki a helyéről ebben a hónapban, kint 36 fok, nem bírom a meleget.

Ebben a világban mindig lesznek problémák, a tökéletes boldogság csak a filmekben meg a mesében létezik. Nincs is ezzel gond. A győztesek és a vesztesek között a különbség a problémák kezelésében van. Az egyik elmerül a múltban, aggódik a jövő miatt. Közben megfeledkezik arról, hogy a jelen az övé. Mint ahogy arról is, hogy ő az, aki cselekedni tud saját céljaiért. Úgy értem, ha vannak.

Minden a fejben dől el. A másik vesz egy mély levegőt, és meglépi azt, amitől fél, igazi magabiztosságra tesz szert. Mert tudja, hogy a saját gyengeségének leküzdése kiváló immunerősítő. Túllép fáradtságon és letargián, s ezzel igazi mentális erőt kap. Harcos módjára megküzd negatív berögződéseivel, saját határaival, az elméjével, a testével. Próbálja kikerülni az útvesztőket, és megvívja csatáit, hogy győztesként kerülhessen ki belőlük. Ha földre rogyott, összeszedi minden erejét, feláll, és megállíthatatlanul megy tovább. Bármilyen nehéz, nem lép hátra, megy az árral szemben. Egy idő múlva rájön, hogy minden nehézségtől, elhárított támadástól, túlélt rohamtól a saját ereje nőtt. Ekkor elmosolyodik, és megállapítja: „Élek még!”

Sokszor tapasztalom magamon, hogy másokat hibáztatok elrontott dolgaimért. Hogy nem mondták, nem segítettek, nem szerettek igazán, nem törődtek vele… Nehéz belátni, hogy az életemet rajtam kívül nem élheti más. Élni meg kell! Lehet, hogy szerencsések vagyunk, és vannak barátaink, akik támogatnak és lelkesítenek. Lehet, hogy nincsenek. De akár vannak, akár nem, akkor is meg kell tenni, hogy időnként vállon veregetjük magunkat, és azt mondjuk: „Jó voltál csajszi, így tovább!”

-

Ha nem a dagasztás nélküli kenyeret sütöm, akkor általában Limara jól bevált fehér kenyere az alap. Jól variálható, szinte elronthatatlan. Az öregtészta, ami egy túlkelt tészta, sokkal jobb állagot, zamatot kölcsönöz a kenyérnek, mintha kizárólag élesztővel készülne. Öregtésztából mindig készítek egy nagyobb adagot, amit aztán 4 részre szedek, bezacskózok és mélyhűtőbe teszek. Amikor kenyeret sütök, kiveszek egyet, és ha felolvadt, máris be lehet gyúrni vele a kenyértésztát. A nagy hőség mediterrán ízeket juttat eszünkbe, ezért a mai kenyérbe aszalt paradicsom és rozmaring került.

Hozzávalók:

2,7 dl víz

1 dkg friss élesztő

1 tk cukor

2 tk só

2 ek. olaj

2 ek burgonyapehely

20-25 dkg öregtészta (most teljes kiőrlésű lisztből, elkészítés itt)

50 dkg fehérliszt

8 szem aszalt paradicsom

1 ág rozmaring

Egy tálba tettem a lisztet, összekevertem a sóval. Hozzáadtam a burgonyapelyhet, az olajat, a cukrot, az öregtésztát, belemorzsoltam az élesztőt. Lassanként hozzáadtam a langyos vizet. Alaposan eldolgoztam, és vagy 20 percen keresztül gyúrtam. Rugalmas, sima tészta lett. Mivel nagy volt a meleg, és túl gyorsan kelt volna a kenyér, a letakartam dagasztótálat a hűtőbe tettem, és a duplájára kelesztettem a tésztát. Amikor megkelt, lisztezett gyúródeszkára borítottam, átgyúrtam, majd megformáztam. Letakartam és ismét hagytam a duplájára kelni. Ekkor éles késsel bevágtam, majd a sütőtálba helyeztem és megspricceltem vízzel, hogy a gőz hatására szépen tudjon emelkedni a kenyér. Bekapcsoltam a sütőt, betettem a kenyeret, és kb. 45 percig 220 fokon, majd még 15 percig 180-200 fokon sütöttem. Amikor elkészült, kivettem, rácsra tettem hűlni, majd hideg vízzel lespricceltem.

A lencse az egyik legjobb fehérjeforrás a vegetáriánusok számára. Szénhidráttartalma is jelentős, de glikémiás indexe alacsony, lassan felszívódó szénhidrátforrás, ezért cukorbetegek számára is megfelelő. Ez az ízletes szendvicskrém gyorsan elkészül és hűtőben sokáig eláll.

Hozzávalók:

25 dkg vörös lencse
3 répa
egy kisebb zeller
2 babérlevél
só
½ kk őrölt feketebors
1,5 kk pirospaprika
2 kk őrölt mustármag
½ kk asafoetida
10 dkg vaj

A répa és a zellert megtisztítjuk, egészen apróra vágjuk (azért, mert a lencsével együtt főzzük, és a vöröslencse nagyon gyorsan megpuhul). A lencsét alaposan megmossuk, majd a répával és a zellerrel fazékba tesszük, felengedjük vízzel, belerakjuk a babérlevelet és feltesszük főni. 15-20 perc alatt puhára fő, ha van rajta felesleges víz, azt leöntjük, kivesszük a babérlevelet. Ha kihűlt, összeturmixoljuk, és hozzáadjuk a fűszereket: a sót, a borsot, a pirospaprikát, az őrölt mustárt és az asafoetidát. Végül a vajjal habosra keverjük.

A legízletesebb ételt, amit valaha ettem, a nagymamám főzte. Sosem kóstol bele semmibe főzés közben, mégis épp annyi fűszert és sót tesz az ételbe, amennyi kell. Egyszerű, falusi ételeket készít, azt hiszem, a háború is rákényszerítette arra, hogy a semmiből is lakomát tudjon főzni. Mindig szerettem volna úgy főzni, mint ő, és már gyerekkoromban tanított a tudományára. Mivel velünk laktak, a nyári szünetben mindennap főztünk. Egyszerű ételeket, leveseket, főzelékeket és számtalan tésztafélét. Ahogy ő mutatta, egyszerű volt minden. Nem voltak elrontott ételek, csomós rántások. A fakanál gyorsan a barátom lett. Utolérhetetlen ízeket tudott varázsolni akkor is, ha olyan ételeket készített, amiket a gyerekek kevésbé szeretnek. A tökfőzelék és a spenót a mai napig a kedvencem. Mesés diótortát sütött az ünnepek alkalmával, és karácsonykor alig vártuk, hogy kihűljön a bejgli, főleg a megmaradt tésztából készült „belegyúrt kakaós”. Nem vásárolt bolti tésztát, mindig frissen gyúrta.

A nagymamám ma 94 éves. A mai napig főz, bár már csupán magának, de mindig felcsillan a szeme, ha megkérdezem, mit fog főzni másnap. Többek közt ezt is élteti, viszi előre.

Boldog születésnapot, Isten éltessen még köztünk sokáig! Mindent köszönök!

Nagypapa mesél az unokáinak a háborús emlékeiből:
- Egyszer egy teljes századot tettem harcképtelenné, teljesen egyedül!
- Tényleg? Tüzér voltál?
- Nem… szakács!

Nagy tepsire való adag

A tésztához:
40 dkg liszt
15 dkg cukor
1 dl olaj
1 dkg élesztő
egy csipet só
2,5 –3 dl langyos tej

A tetejére:
1 kg szilva
cukor és fahéj a szóráshoz
10 dkg dió

A lisztben elkeverjük a sót és a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk az olajat, és a tej segítségével lágy tésztát gyúrunk. Vizes ruhával letakarjuk és kelesztjük. Amíg a tészta áll, kimagozzuk a szilvát. Ha a tészta már megkelt (min. egy óra) kinyújtjuk és tepsibe tesszük. A tetejét kirakjuk a szilvával, megszórjuk egy kevés cukorral, fahéjjal és durvára vágott dióval.

-

Megint egy diétás recept. Könnyű, ugyanakkor ízletes étel. Bulgurral vagy rizzsel tálaljuk.

Hozzávalók:

2 kisebb cukkini

2 ek olaj

2 ek darált kápia

1/2 kk asafoetida

1 kk pirospaprika

1/4 kk feketebors

15 dkg túró

10 dkg füstölt tofu

1 kk majoránna

1,5 kk só

1 ek zabkorpa

A cukkiniket megmossuk, félbevágjuk és kivájjuk a közepüket. A kivájt részeket felaprítjuk. Egy edényben felmelegítjük az olajat, beletesszük a darált paprikát, a felaprított cukkinit, az asafoetidát, a pirospaprikát és a feketeborsot. 5-6 percig dinszteljük. Belereszeljük a tofut, hozzáadjuk a villával összetört túrót és a zabkorpát. Az egészet megsózzuk, beleszórjuk a majoránnát, majd összeforgatjuk, és 2-3 percig összesűrítjük. Ha megvan, megtöltjük vele a cukkini csónakokat, és 20-25 percig sütjük, amíg a töltelék szépen megbarnul.

-

Vissza a klasszikusokhoz…

Hozzávalók:

1 ek olaj

1/3 kk asafoetida

1 kk pirospaprika

1 kg újkrumpli

3 babérlevél

2 dl tejföl

2 kanál liszt

só

bors

majoránna

Az újkrumplit megtisztítjuk, kockára vágjuk. Egy lábosban felmelegítjük az olajat, beleszórjuk az asafoetidát és a paprikát, majd megpirítjuk. Hozzáadjuk a krumplit, egy-két percig dinszteljük, majd felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje a krumplit. Beletesszük a majoránnát, a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt puhára főzzük. Közben simára keverjük a tejfölt és a lisztet, s ha már a krumpli puha, behabarjuk a főzeléket. Ha újra összeforrt, levesszük a lángról.

-

-

TTipp: nemrég voltam egy indiai fűszeresnél, és vettem egy csomag babérlevelet is. Nagyobbak a levelek, mint amit nálunk lehet kapni, és az íze is erőteljesebb, aromásabb. Nekem bejött!

Hozzávalók:

2 krumpli

1/2 kg liszt

3 evőkanál szezámmag

1,5 dkg élesztő

1 kávéskanál cukor

2 kávéskanál só

1 és 1/2 dl olaj

2,5 dl tej

A krumplit meghámozzuk, nagyobb kockára vágjuk és megfőzzük. Amikor puha, levesszük a tűzről, leszűrjük és rögtön összenyomkodjuk villával. Teszünk bele egy keveset a tejből, és csomómentesre keverjük. A szezámmagot szárazon megpirítjuk. Ezt sokan nem teszik, amikor szezámmagot raknak valamibe, de fontos, mert különben nem lehet érezni az ízét az ételben.

Egy nagy tálba tesszük a lisztet, a sót és a cukrot, majd belemorzsoljuk az élesztőt. Hozzáöntjük a krumplis masszát, az olajat és maradék tejet, melyet előzőleg már megmelegítettünk (csak langyos legyen). Alaposan összegyúrjuk, és kb. 10 percig dagasztjuk. Ez egy nagyon lágy tészta, de éppen ilyennek kell lennie. Nedves konyharuhával letakarjuk és kb. egy óra alatt a duplájára kelesztjük.

Amikor megkelt, lisztezett deszkán vékonyra nyújtuk, jobbról és balról is középre hajtjuk a lapot, majd mégegyszer félbe hajtuk. Újra vékonyra nyújtjuk, és újra hajtogatjuk. Összesen háromszor hajtogassuk, majd nyújtsuk kb. egy cm vastagra. Szaggasuk ki pogácsaszaggatóval és tegyük sütőlemezre, majd kenjük meg a tetejüket langyos tejjel vagy tejföllel. 10-15 perc pihentetés után addig süssük, míg szépen meg nem pirulnak.

-

A borsó cukor-, fehérje- és vitamintartalma (A-vitamin, B-vitamin-csoport, folsav, C-vitamin, E-vitamin) magas. Hatóanyagai erősítik érrendszerünket, segítik a zsírok és fehérjék lebontását.Ásványi anyagai közül kiemelkedő a vas, kálium, foszfor, kalcium, magnézium, cink és mangán. Különösen magas a kalcium felszívódását és beépülését, valamint a csontok és izmok erősítését, gyógyítását elősegítő magnéziumtartalma.Szabályozza a vérnyomást, az emésztései rendellenességeket. Vastartalma révén segít fáradékonyság, vérszegénység, immunrendszerünk átmeneti gyengesége, tanulási nehézségek esetén. (tudatosvasarlo.hu)

Hozzávalók:

2 ek olaj

1 lapos ek liszt

1,5 kk pirospaprika

40 dkg frissen fejtett zöldborsó

4 új répa

2 db fehér répa

½ dl házi paradicsomlé

1 ek apróra vágott petrezselyem

só

A daragaluskához:

20 dkg búzadara

3 dkg fehérliszt

1 ek tejföl

1 ek olaj

1 ek apróra vágott petrezselyem

só

Megtisztítjuk az összes zöldséget, majd a fehérrépát és a sárgarépát felszeleteljük. Egy leveses fazékban felmelegítjük az olajat, beleszórjuk az összes zöldséget, majd néhány percig kevergetve dinszteljük. Ha megvan, megszórjuk a liszttel és a pirospaprikával, egy-két percig tovább pirítjuk, majd felengedjük vízzel. Beletesszük a paradicsomlevet, sózzuk, majd felforraljuk, és 20-25 percig főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak. Közben elkészítjük a daragaluskát. Összekeverjük a hozzávalókat, azaz a búzadarát, a lisztet, a tejfölt, az olajat, a petrezselymet és a sót. Annyi vizet adunk hozzá, hogy formázható, de nem túl lágy masszát kapjunk. Amíg a leves elkészül, addig pihenni hagyjuk.Ha a levesben megpuhult a borsó és a zöldségek, kiskanál segítségével beleszaggatjuk a daragaluskát, és 3-4 percig főzzük. Vegyünk ki egyet a levesből, és törjük ketté, így kiderül, hogy megfőtt-e már. Ha elkészült, szórjuk meg a petrezselyemmel, és zárjuk el a lángot.