Ezt az ételt gyakran készítem, ha olyan vendégek jönnek, akik még nem ismerik az indiai konyha ízeit, fűszereit. Mégpedig azért, mert a sült zöldség fűszeres, tejszínes szószban mindig óriási sikert arat, annak ellenére, hogy indiai fűszerek vannak benne, „újoncok” is rögtön megkedvelik. Nagyon gyorsan elkészíthető, hiszen csak kisütjük a zöldségeket, készítünk egy fűszeres alapot, összeforralunk mindent, és máris kész.

-

-

Hozzávalók:

1 közepes padlizsán

4 közepes krumpli

1 kis fej karfiol

2 közepes répa

1 pritamin paprika

ghí vagy növényi olaj a sütéshez

2 evõkanál ghí vagy növényi olaj

1 ek reszelt friss gyömbér

1 erős zöldpaprika apróra vágva

1/2 kávéskanál asafoetida

1/2 kávéskanál kurkuma

1 kávéskanál õrölt koriander

1 kk őrölt római kömény

2 1/2 kávéskanál só

3 dl tejszín

2 dl joghurt

1 csokor finomra vágott petrezselyem vagy korianderlevél

A padlizsánt, a krumplit 1.5 cm-es kockákra vágjuk, a karfiolt rózsáira szedjük, a pritamint kockára vágjuk, a répát pedig hosszúkás vékony csíkokra, és valamennyit aranybarnára sütjük. A 2 evõkanál ghít vagy olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a friss gyömbért és az erős zöldpaprikát, egy-két percig pirítjuk, majd hozzáadjuk a porfûszereket is. Pár másodpercig kevergetjük, majd hozzáadjuk a kisütött zöldségeket, felengedjük tejszínnel és joghurttal, sózzuk és összeforraljuk. Egy-két perc után  megszórjuk finomra vágott petrezselyemmel és forrón tálaljuk.

Két héttel ezelőtt megkért egy  barátom, hogy süssek egy tortát, mert szülinapi buliba megy, és az lenne az ajándék. Szívesen elvállaltam, és elkezdtem tervezgetni mindenféle izgalmas változatot: karamell, csoki, dió, mogyoró, esetleg ezek ötvözete… Aztán kiderült, hogy az ünnepelt a kókuszt és a puncsot szereti. A kérés az volt, hogy ne piskóta alapja legyen, hanem mézeslapos, és gondoltam, legalább egy kevés málnalekvárt csempészek egy-két lapra, az illik a kókuszhoz, és feldobja a történetet. Így született ez a torta. Reménykedem benne, hogy örömet okozott az ünnepeltnek.

Kókusztorta

Hozzávalók (egy normál méretű tortához):

A 6 laphoz:

15 dkg vaj

15 dkg cukor

0,8 dl tej

3 ek méz

1 tk szódabikarbóna

1 tk sütőpor

50 dkg liszt

A krémhez:

1 l tej

5 dl kókusztej

15 lapos ek pudingpor (tejszín vagy vanília, de a keményítő is jó)

20 dkg kókuszreszelék

50 dkg vaj

50 dkg porcukor

néhány kanál málnalekvár

A díszítéshez:

csokiforgács, koktél cseresznye, kókuszreszelék, vagy ki mit szeret

-

-

Először elkészítjük a lapokat. Egy lábosba tesszük a vajat, a cukrot, a tejet és a mézet, majd kis lángon felolvasztjuk. Nem kell forralni, csak olvasztani. Levesszük a tűzről, s amikor már egy kicsit kihűlt, beletesszük a szódabikarbónát és a sütőport. Ha már majdnem teljesen kihűlt, a lisztet is hozzáadjuk és összegyúrjuk. A tésztát 6 részre szedjük, fogjuk az elsőt, belisztezzük a deszkát és a tésztát kerekre nyújtjuk. Tegyünk rá egy tortaformát vagy fedőt, és vágjuk körbe, így szabályos kört kapunk. Amikor megvan, egy megfelelő méretű tepsit megfordítunk, belisztezzük az alját, rátesszük a tésztát, és megsütjük. Vigyázni kell, mert nagyon gyorsan – néhány perc alatt – megsül. Ugyanígy kisütjük a maradék lapokat is.

A krém elkészítéséhez először elkészítjük a főtt krémet. A pudingport simára keverjük egy kevés tejjel, a maradék tejet (a kókusztejet is) pedig feltesszük forralni. Amikor forr, hozzáadjuk a pudingport, és keményre főzzük, majd belekeverjük a kókuszreszeléket is. Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. A szobahőmérsékletű vajat habosra keverjük a porcukorral, majd apránként a kihűlt pudinghoz adjuk.

Amikor minden megvan, összeállítjuk a tortát: a lapokat megkenjük a krémmel, én a két középső lapra málnalekvárt is tettem. Ne felejtsünk krémet hagyni a torta külső kenéséhez, s a díszítéshez.

A budapesti Govinda étterem évek óta népszerű vegetáriánusok és húsevők körében egyaránt. A Vigyázó Ferenc utcai üzlet idén tavasszal új profillal bővül: életmód központ nyílik, melynek célja, hogy a minőségi életvitellel kapcsolatos tudást mindenki számára elérhetővé tegye, közelebb hozza és megszerettesse. Természetesen egy étterem fő profilja a főzés, ám a vegetáriánus főzőtanfolyamokon túl foglalkoznak majd ájurvédikus öngyógyítással, egészséges életvitellel, személyiségfejlesztéssel, meditációval, jógával. Megkértek, hogy az ő szakácsaikkal együtt tartsak náluk én is főzőtanfolyamokat, s én örömmel elfogadtam. Egyelőre indiai ételeket tanítunk, később lesznek ájurvédikus főzőtanfolyamok is, és más tematikus kurzusok (ünnepi menük, tojás nélküli édességek, péksütemények, befőzés, stb.)

Tehát ha

– szeretnéd saját készítésű indiai vacsorával meglepni vendégeidet

– szeretnél elmélyülni a vegetáriánus konyhaművészetben

– szeretnéd megtapasztalni, hogy a vegetáriánus ételek színesek, izgalmasak, vonzóak

gyere el hozzánk!

Itt megtanulhatod a fűszerek használatát, az indiai konyha titkait, a magyar ízek átültetését a vegetáriánus konyhába. A foglalkozások résztvevői megtanulhatják az alaptechnikákat, megismerhetik a különböző ételfajtákat, valamint egy menüsor elkészítését.

A programot természetesen ételkóstoló zárja.

A 2 alkalmas kurzusok hétvégeken vannak (2 x 4 óra), s az ára 10 ezer Ft.

A márciusi és áprilisi időpontok már telítettek, jelenleg ezekre van hely:

1. május 8., május 15.

2. május 22-23.

3. június 5., június 12.

4. június 13., június 20.

5. június 26-27.

A foglalkozások délután 2 órakor kezdődnek.

Helyszín: Govinda Vegetáriánus Étterem és Salátabár, Budapest V. ker. Vigyázó Ferenc u. 4.

További felvilágosítás, jelentkezés: vegavarazs@1108.cc, +36 30 228-4400

A Holi nagyon népszerű, színes ünnep Indiában. Mivel itt az ünnepek időpontja holdnaptárhoz kötődik, ideje minden évben máskor van, február-március környékén. Különösen Vrindávana területén, Varsanában és Nandagrámában ünneplik az ősi hagyományok szerint. Az emberek ilyenkor porfestékkel, színes festékes vízzel locsolják egymást, emlékezve Krisna cselekedeteire. Ebben az időben – nagyjából egy hét – érdemes olyan ruhát viselni az utcán, melyet aztán nyugodt szívvel kidobunk. Az emberek vidámak, „Holi hé!” kiáltással szórják és locsolják egymásra a tarka színeket. Szabályok nincsenek, idegeneket is bátran lehet dobálni.

-

-

Eddig két alkalommal jártam Indiában, mindkétszer a Holi időszakában. Egyrészt a Krisna-hívők számára fontos ünnepek vannak ilyenkor, másrészt időjárás szempontjából ez a legkellemesebb időszak a nyugati turistának. Ez a tavasz eleje, amikor még elviselhető a hőség. Amikor 2006-ban Indiában jártunk, hazautazásunk előtti napon kezdődött a Holi. Ilyenkor sokan megijednek, hiszen a helyiek nem kímélnek senkit és semmit. Mindenkinek csupa festék a ruhája, a feje, mindene. Ráadásul egy különleges teliholdas böjtnapon kezdődik az ünnep, és ilyenkor aki csak teheti, felkeresi a szent helyeket Vrindavana városában. Ez úgy nézett ki, hogy egy széles úton egész nap tömött sorokban mentek az emberek, közben énekelnek Krisnáról és a kedvteléseiről. Reggeltől estig nem volt sem eleje, sem vége a sornak. Azt mondják, legalább 400 ezer ember teszi meg ezt a zarándokutat ilyenkor.

Mivel ez volt az utolsó napunk Indiában, szerettem volna elmenni egy helyre, Imli Talához.Nisanta-lila és Kánupriya is jelezték, hogy eljönnek. Megbeszéltük, hogy a Holi miatt nem lesz egyszerű, de vállaljuk a nehézségeket. Az nyilvánvaló volt, hogy festékek nélkül nem fogjuk megúszni a túrát. Kis gondolkodás után rájöttünk, hogy a Holit csupán úgy lehet élvezni, ha az ember részt vesz benne, egyébként csak kibukás az egész. Elindultunk festéket vásárolni. Nisanta sárgát, Kánupriya mályvát, én pedig zöldet vettem. Immáron teljesen felfegyverkezve fogtunk két riksát. Mondtunk, hogy Imli Talához szeretnénk eljutni, de nem a zarándoklat útvonalán, a tömegben, hanem a város felé. Heves bólogatásba kezdtek, hogy persze, tudják merre van Imli Tala, már indulhatunk is. Felszálltunk, elindultunk. Azt volt a harci terv, hogy készítjük a festéket a táskában, és ha dobnak, mi is azonnal dobunk. Így is történt. Némileg kiszolgáltatottak voltunk, hiszen riksán ültünk, magasabban, mint az emberek, ám ez jó volt arra, hogy azonnal lássuk, ha valaki minket szemelt ki. Láttam, hogy valaki készülődik, és már nyúltam is a táskába, előhúztam a kezem, dobtam. Az emberek arca egy tanulmány volt: először nagyon döbbent fejet vágtak, hogy megelőztem őket, meg hogy fehér vagyok, és ilyent csinálok (ugyanis a fehérek általában csak mérgelődnek), aztán meg elismerően néztek, végül elkezdtek nevetni. Az út végére kiderült, hogy a Holi jó dolog, csak festéket kell venni, hogy élvezni tudja az ember, aztán meg dobálni szünet nélkül!

-

-

Aztán még volt néhány kaland, mert a riksások megálltak a bazárban, hogy oké, itt vagyunk, ide a 20 rupiát. Mondtuk, hogy ember, Imli Talához indultunk, nem a bazárba, de jól láthatóan fogalmuk sem volt, hogy merre van. Megkérdezték valakitől, még kétszer eltévedtünk, aztán már gyalog mentünk, de végül odaértünk.

A napokban lettünk készen egy életmód magazin szerkesztésével.

A Govinda magazin napjaink környezeti-gazdasági kihívásaival, s e kihívásokra adható válaszokkal: az egyszerű, egészséges és természetközeli életmóddal, illetve a vegetarianizmussal foglalkozik. Írásainkból arra is fény derül, hogy a valódi vegetarianizmus nem pusztán egy meghatározott étrendet, sőt, nem is csak egy életmódot jelent, hanem egy világszemléletet, egy egyetemes emberi magatartás húzódik meg mögötte, s hogy az egyszerűség, a tartós testi-lelki egészség és a természetközeliség elsősorban éppen a vegetarianizmus révén valósítható meg. De ma már nem csupán az erőszakmentesség elvét valló és hirdető világvallások, az állatok jogaiért harcoló állatvédők, s nem is csupán az egészségmegőrzés leghatékonyabb módjaként a vegetarianizmust népszerűsítő táplálkozástudósok hívják fel a figyelmünket a húsmentes táplálkozás fontosságára. Gazdasági környezetvédelmi szakemberek, neves tudósok is a vegetarianizmus előnyeiről, felbecsülhetetlen hasznáról beszélnek, amikor napjaink környezeti-gazdasági válságának megoldásait mérlegelik. A sors különös fintora, hogy ami valaha egyfajta hóbortnak, különcködésnek számított Nyugaton, s ami olya természetes és sok ezer éves múltra visszatekintő hagyomány Keleten, ma éppen ez – a vegetarianizmus – jelenthetné a kiutat számos kiúttalannak tűnő egyéni és világméretű problémából, ha a visszatartó erejű kulturális és neveltetésbeli beidegződéseken felülemelkedve az emberek a saját kezükbe tudnák venni a sorsukat. Az emberiség sorsa az emberek kezében van, aprónak tűnő egyéni döntéseken múlik, melyek azonban összeadódva világméretű változásokat tudnak előidézni.

Megkérdeztem benne néhány magyar hírességet, hogy miért vegetáriánus. Szerintem nagyon tanulságos, nincs is mit hozzátenni.

-

Lukács Laci (Tankcsapda)

A kilencvenes évek második felében már egyre gyakrabban éreztem egyfajta taszító érzést, amikor húst vagy húsból készült ételeket ettem. Végül ’97 őszén – néhány hét vagy inkább hónap leforgása alatt – teljesen elhagytam a húsevést. sokan kérdezték, hogy ez valami egészséges életmóddal összefüggő “bohóckodás” vagy valami “hókusz-pókusz”-e a részemről, de akkor is és azóta is csak mosolygok az ilyen kérdéseken, és nem-mel felelek.  Egészen egyszerűen nem akarok leölt állatokkal táplálkozni, nem akarom, hogy pusztán azért, mert “megtehetem”, az élet erőszakos kioltásával jussak táplálékhoz. Vagy még egyszerűbben fogalmazva: az állatokat a barátaimnak, jó ismerőseimnek tartom, akiket szeretek és tisztelek, és egy normális gondolkodású, egészséges lelkületű ember nem kívánja leölni és megenni a barátait, illetve a szeretteit. Ettől függetlenül az “élni és élni hagyni” elvet én abban is gyakorlom, hogy nem próbálok meg senkit akarata ellenére rábeszélni erre a gondolkodásmódra, mert az erőszak bármely megjelenési formája (ha csak verbális is) erőszak, és ez az, amitől igyekszem magam a lehető legtávolabb tartani.

-

Kowalsky (énekes, dalszerző, szövegíró)

Egészen pontosan tíz éve vagyok vegetáriánus. A gyermekkoromat egy kis községben éltem. Már akkor is szánalommal és  borzongással néztem a minden télen esedékes disznóvágásokat, de önálló és határozott döntést csak felnőttként tehettem. Ennek akkor jött el az ideje, amikor először olvastam a Bhagavad-gitát. Még a végére sem értem, de már vegetáriánus voltam. Úgy éreztem, mintha mély álomból ébredtem volna. Ez az írás újra elém tárta az igazságot, amit a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy – többek között – minden élő valójában lelki lény. Nem az a test csupán, amelyben földi élete alatt létezni kénytelen. Semmiféle jogot nem érzek magamban arra, hogy élőlénytársaimat megfosszam bármitől, ami Isten által őket illeti. Legyen az a családjuk, a pénzük, a hitük… vagy akár a testük!

-

-

-

Kövi Szabolcs (fuvolaművész)

17 éves koromban lettem vega (most 37 vagyok). 14 évesen még húst hússal ettem, de id. Schirilla egyik könyve nagyon elgondolkodtatott. Lassan érett bennem a döntés, úgy gondoltam, nem igazságos dolog az ételért elvenni az állatok életét. Emlékszem a napra, amikor vega lettem. Az iskolába a konyhás néni két élő tyúkot hozott be, összekötözött lábbal kitette őket az udvarra. Én, mivel elég vásott kölyök voltam, elengedtem őket, hadd futkossanak. Még aznap délután meglátogattam a nénikémet, akinek éppen újszülött kisfiát köszöntöttük. Megtapogattam a kisfiú kezét, lábát. A fogása ugyanolyan meleg, puha volt, mint a tyúkok lába, akiket délelőtt engedtem el az udvaron. Ekkor egy kép jelent meg előttem, van van egy undorító tyúkhúsleves, amibe tyúklábakat tesznek. Lelki szemeim előtt elképzeltem a levesben a kisgyerek kezét-lábát… Borzalmas volt. Azóta nem eszem húst, mert az én szememben a húsevés valamiféle kannibalizmusnak tűnik. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy nem ítélkezem mások felett, mert úgy gondolom, hogy Isten az ilyen nagy döntésekre felkészíti, meghívja az embert. Aki nem készült fel, azt az előbbi gondolatmenetre csak legyint, aki felkészült, az búcsút int a húsevésnek.

-

Mester Tamás

18 éve nem eszem húst. Az első 8-10 évben halat sem ettem, ezen is csak azért változtattam, mert Magyarországon nem volt (nincs) kultúrája a vegetarianizmusnak, így nehéz volt napi szinten megoldani a megfelelő tápanyagok bevitelét. Amikor a keleti filozófiákkal megismerkedtem, akkor derült ki számomra, hogy húsevés nélkül is megoldható az életben maradás, sőt, egyszerűen egy általános társadalmi kondicionáltság eredménye az, hogy állatok életének kioltását szükségszerűségként kezeljük. Egyszerű megszokásról van szó tehát. A szkeptikusok érvei között szerepel a célzott állattenyésztés, mely kifejezetten csak az emberi fogyasztást szolgálja. Ezen állatok körülményeit nagy jóindulattal sem lehet életnek nevezni, hiszen hormonokkal táplált, ketrecbe zárt élőlényekről beszélünk. Sok érv csapott már össze ebben a témában, a legfontosabb mégis az, hogy a humanoidok nem csak az állatok életének kioltása árán képesek életben maradni. Ezért ebben a témában a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, nem az, hogy miért legyünk vegetáriánusok, hanem hogy MIÉRT NE?

-

Laár András

Az ember nem azért rendelkezik mindenevő fogazattal, hogy mindent megegyen, hanem azért, hogy szabadon dönthessen afelől, hogy mivel táplálkozik. Megkapta a szabad akarat áldását, így maga szabhatja meg, hogy táplálkozásával milyen elveket szolgál. Nézetem szerint nem etikus dolog fejlett, állati lényekkel táplálkoznunk, ha ezt megtehetjük alacsonyabb, növényi létformák elfogyasztásával is. Minél kevesebb szenvedést ró életünk fenntartása a többi élőlényre, annál jobb. A növények és a tejtermékek fogyasztása egészséges, és megfelel az “ahimszá”, azaz a “nem-ártás” elvének. Különösen káros, kegyetlen dolognak tartom a nagyüzemi állattartást, vagyis azt a tömegpusztító magatartást, amit a mai “modern” emberiség megenged magának a földi élet rovására. A Föld jövőbeli sorsát érintően kulcsfontosságú, hogy az emberek egyre növekvő arányban önként lemondjanak a húsevésről.

Ha szeretnéd elolvasni a kiadványt, nálam megrendelheted, ha írsz a vegavarazs@1108.cc címre.

Egy hete írtam arról, hogy Bécsben jártunk a Naschmarkton. Ha már ott voltunk, vettünk egy kevés okrát (bámia, bhindi, hölgyujj) is. Ez az Indiában nagyon gyakori zöldség nálunk nem annyira ismert, bár Krisna-völgyben tavaly többen is sikeresen termesztették. Idén én is próbálkozom vele.
És hogy mit kell tudni róla? Az okra a mályvafélék csoportjába tartozó egynyári növény. Nagy a hő- és vízigénye. Magját május végén, június elején vetik. A termés virágzás után 4-5 nappal már szedhető.
Trópusi vidékről ered, termesztik Indiában, Ausztráliában és Amerikában is. Olvastam, hogy egy alabamai városban még okra fesztivál is van.
Fehérjében, vitaminokban és ásványi anyagokban is gazdag.

Egy amerikai oldal szerint fél csésze (azaz 1,25 dl) okra – amely egyébként 25 kalória – a következőket tartalmazza:
1,5 g fehérje
2 g élelmi rost
5,8 g szénhidrát
460 IU A-vitamin
13 mg C-vitamin
50 mg Kalcium
0,4 mg vas
46 mg Magnézium
Folsav 36,5 mg

Az okra magas rosttartalma segít a vércukor stabilizálásában, biztosítja a megfelelő emésztést, amely egyébként sok betegség kiindulópontja lehet, és megköti a koleszterint.

Az okrából rengeteg finom étel készíthető, én most csak egy vegyes wokos szabdzsiba tettem. Gyakran készítek wokos szabdzsit, mert bármilyen zöldség van itthon, télen-nyáron gyorsan – 20-25 perc alatt elkészíthető. Arról nem is beszélve, hogy gyönyörű a színes zöldségkavalkád a wokban. Na jó, talán most kevésbé színes, de nyáron mindenképp!

Hozzávalók:

1 dl ghí

1 erős zöldpaprika

1 ek reszelt gyömbér

1,5 kk római kömény

1 kk őrölt koriander

1/2 kk asafoetida

1/2 kk kurkuma

3 közepes krumpli

30 dkg karfiol

2 közepes répa

30 dkg okra

20 dkg sütőtök

só

1 csomag koriander– vagy petrezselyemzöld

Megtisztítjuk a zöldségeket, és feldaraboljuk őket. Felmelegítjük a wokban a ghít, beletesszük a gyömbért, az apróra vágott zöldpaprikát és a római köményt, majd állandó kevergetés közben lassan megpirítjuk. Hozzáadjuk a porfűszereket: az őrölt koriandert, az asafoetidát és a kurkumát, majd fél percig tovább pirítjuk. Beletesszük az összevágot zöldségeket – kivéve az okrát. Lefedjük a wokot, és nagyobbra vesszük a lángot. Úgy kell beállítanunk a hőmérsékletet, hogy a zöldségek kissé odakapjanak – mert így nagyon ízletes lesz –, de azért ne égjenek meg. Amikor már majdnem megpuhultak, beletesszük az okrát is, és addig sütjük, míg megpuhul minden. Ekkor levesszük a tűzről, megsózzuk, és a felvágott koriander– vagy petrezselyemzöldet is belekeverjük. Készíthetünk hozzá purit vagy csapátit, esetleg paradicsom csatnit.

Az elmúlt szombaton Bécsben jártunk. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal (a repülőtérre kellett menni), s ha már úgyis ott voltunk, elmentünk egy indiai fűszereshez, majd a Naschmarktra.
Syamajiu még sosem volt Indiában, ezért nagy élmény volt számára a fűszeres. A vásárlás után megfogadta, hogy a lábát sem fogja betenni Indiába. Pedig ez a boltos már kicsit nyugati volt. Mégis olyan volt, mint Indiában. Ott ha bemész a boltba, az első, hogy megkérdezik, honnan jöttél. Ha az ember mindent megtudott, amit akart, jöhet a vásárlás. Ami esetünkben egyszerű lett volna, ha nem akarunk 1 kg-nál nagyobb kiszerelésben vásárolni. Ugyanis a polcokon található 10 dkg-os fűszerekből 10 db legalább ötször annyiba kerül, mint az 1 kg-os. Viszont az egy kg-os egységet meg ki kell hozni a raktárból, esetenként kimérni. És itt kezdődik a probléma. A nyugati ember jóval türelmetlenebb az indiainál, aki hihetetlenül ráérős tud lenni. Ez gyakran számunkra nagyon bosszantó. Indiában persze 2-3 nap után megszokod, és akár szórakoztató is lehet, ám Bécsben nem vagy rá felkészülve.
Indiában úgy történik a vásárlás, hogy elmondod mit szeretnél, erre az eladó mond egy nagyon magas árat. A vevő kineveti, és mond egy kis összeget. Innentől jókat nevetnek, néha vitatkoznak. A boltos megesküszik rá, hogy ha olcsón adja, az egész családja éhen fog halni. Egy idő múlva aztán megegyeznek az összegben. Ezzel persze még nincs elintézve a dolog, mert ilyenkor kiderülhet, hogy valójában nincs is az adott áru a boltban. Ezért a boltos megpróbál meggyőzni, hogy vegyél valami teljesen más dolgot. Pl. nincs neki ruhacsipesz, de nem baj, vegyél szúnyoghálót. Odaadja ugyanennyiért „a legjobb minőséget, csak neked”. Vagy nem mondja meg, hogy nincs az áru a boltban. Csak annyit látsz, hogy odainti a segédjét, mond neki valamit, mire az motorra pattan és elszáguld. Innen már tudhatod, hogy a termék nincs, a segéd elment a raktárba, egy másik boltba, valahová. És persze attól függ, hogy nézzük az ilyen történetet. Lehet annyira bosszantó, hogy meg tudnád verni az embert, de lehet szórakoztató is. Csak nézel, nem hiszel a szemednek, és nevetsz. Pl. amikor bemész egy kis helyre, hogy vegyél 50 üveg üdítőt, és megkérdezed, hogy van-e. Mire a boltos – szinte kikérve magának – rávágja, hogy persze, hogy van. És rámutat egy apró kis hűtőre, hogy abban van. Te már látod, hogy abban max. 4 üveg fér el, de a boltos állítja, hogy igenis, abban van 50 üveg üdítő és mindjárt adja. Közben a segéd már indul is a motorral
Bécsben is hasonló, csak valamennyire nyugati a szituáció. Nem lehet elmondani, hogy mit kérsz, mert az ember egyfolytában telefonál. Egy telefon 15-20 percig tart, és 3 perc szünet után újabb hívásba kezd. Közben mosolyog ránk, hogy mindjárt, ez fontos. Hindiül beszél, és csak különböző focicsapatok nevét lehet kivenni. Ebből aztán rögtön értjük, hogy valóban halaszthatatlan az ügy. Próbálkozunk a segéddel, több-kevesebb sikerrel. Mikor ötödszörre mondom neki, hogy szeretnénk 3 kg asafoetidát, akkor is ugyanaz a válasz, mint az első négy alkalommal: kedves mosoly és egy „hozom!” Aztán eltűnik a függöny mögött, és 10 perc múlva üres kézzel jön vissza. Hát így esett, hogy amikor röpke 2 – 2 és fél óra után megvettük a fűszereket, Syamajiu megfogadta, hogy soha nem megy Indiába.
A kultúrsokk után még elmentünk a Naschmarktra, ami valamennyire téli álmát aludta. Pl. felvásároltuk az összes korianderlevelet, mert csak 4 csomag volt az egész piacon. Persze a piac izgalmas és színes, rengeteg mindent lehet kapni, de azért érezni, hogy tél – és főleg év eleje van. Azért hoztam néhány képet ízelítőnek.

Február 12-én lesz egy éve, hogy elkezdtem ezt a blogot, és be kell vallanom, jóval többen olvassátok, mint amire számítottam. Akkor érzem jól magam, ha időnként változtatok, fejlesztek a dolgokon, és ez nem fogja elkerülni ezt a blogot sem. Hogy min változtatok? Még fogalmam sincs, ebben szeretném a segítségeteket kérni. Szeretném, ha minél többen jönnének, ha a nem vegetáriánusok is úgy gondolnák, hogy ők is találnak jó recepteket és használható infókat. Szeretném, ha hasznos dolgokat tudnék feltenni, és minél több elégedett olvasót vendégül látni. Szeretném megtudni, hogy mit gondoltok, és mire vagytok kíváncsiak. Ezért azt találtam ki, hogy írok egy kis kérdőívet, amelyben felteszek néhány kérdést a bloggal és szolgáltatásaival kapcsolatban, és megkérek mindenkit, aki erre jár, hogy válaszoljon. A mindenkibe a közeli ismerőseim, barátaim, munkatársaim és más Krisna-hívők is beletartoznak, akik gyakran úgy gondolják, hogy ezek rájuk nem vonatkoznak!

Hogy viszonozzam a segítséget, a kérdőívet kitöltőknek elküldöm ajándékba egy indiai lakoma ételsorának receptjeit.

Kattints ide a kitöltéshez!

Már egyre jobban bosszant a tél. Várom a tavaszt, a napsugár melegét, a madarak csiripelését. Ültetni szeretnék, és naponta többször kirohanni a kertbe, hogy “hátha azóta már kinőtt valami”. A kertet már megterveztem, és eldöntöttem, hogy jövő héten elkezdek palántákat ültetni. Ez a rengeteg hó azonban jelzi, hogy az még odébb lesz. Minél több esett, annál rosszabbul tűrtem, de aztán kaptam egy e-mailt, melynek ez volt a vége: “Táncoló hópihékben gazdag napot!” Annyira megtetszett ez a mondat, hogy rájöttem, így is lehet látni. Bent meleg van, és ha az ablakból figyelem, a tündöklő hópihék tényleg táncolnak. Eldöntöttem, hogy gyömbérteát főzök és kalácsot sütök, ezek fokozzák a téli havazás meghittségét.

A Hokkaido kalácsot régóta figyelem, hiszen számos blogon megjelent már. Nem csalódtam, valóban nagyon ízletes, foszlós kalács, melyet bátran ízesíthetünk.

Hozzávalók:

25 dkg tej

18 dkg tejszín

2 dkg friss élesztő

8 dkg cukor

3 ek tejpor

6 dkg fehérliszt

54 dkg kenyérliszt

1 kk só

A tejet és a tejszínt meglangyosítjuk, majd egy tálba tesszük a lisztet, a közepében kialakítunk egy kis mélyedést, az aljára morzsoljuk az élesztőt, szórunk bele egy kanál cukrot, és felöntjük langyos tejjel. Amikor megkelt az élesztő, beletesszük a maradék hozzávalókat: a cukrot, a sót, a tejport. Sima tésztát gyúrunk, úgy 10 percig dagasztjuk, majd letakarjuk a tálat, és meleg helyre tesszük. Amikor a duplájára kelt, megformázzuk a tésztát. Én nem úgy csináltam, mint mások, ha valakit érdekel, utánanézhet más oldalakon. Mivel ízesítettem a tésztát, három részre szedtem, feltekertem, mint a bejglit, és összefontam. Ízesíthető darált dióval vagy mogyoróval, fahéjjal, kakaóval vagy mogyorókrémmel, ki mit szeret. Tehát 3 részre osztjuk, az elsőt kinyújtjuk, megszórjuk vagy megkenjük az ízesítővel, és feltekerjük. Ha mindhárom megvan, összefonjuk. A megformázott kalácsot tepsire helyezzük, és újra kelni hagyjuk fél órán keresztül. A tetejét megkenjük tejjel, és előmelegített sütőbe tesszük. 10 percig sütjük 200 fokon, majd 30 percig 180 fokon. Ha elkészült, hagyjuk kihűlni, hogy szépen lehessen szeletelni.

Az utóbbi időben számos cikk jelent meg az omega-3 zsírsav okosító hatásáról. A szülők megörültek a kutatási eredményeknek, hiszen az omega-3 egyik legfontosabb hatása, hogy javítja a gondolkodásért és az értelmi képességekért felelős agyterületek működését, valamint alapvető szerepet játszik az agyban levő idegsejtek közti kommunikációs folyamatokban. Az intelligencia és az értelmi képességek pedig ezen a kommunikáción alapulnak. Az omega-3 zsírsavak  táplálkozásunk létfontosságú elemei. A kutatások szerint könnyebben tanulnak az omega-3 zsírsavakat szedő gyerekek, értelmi képességeik is gyorsabban fejlődnek. Javul a figyelmük, koncentráló készségük, valamint felfogó képességük. Jobb tanulmányi eredményeket érhetnek el az iskolában.

Az omega-3-bevitele különösen akkor fontos, amikor a gyermekek agya a legnagyobb mértékben fejlődik, vagyis nagyjából 14 éves korig. Természetesen az omega-3 sem csodaszer. Egy vizsgálat például kimutatta, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek étrendjét megfelelő mennyiségű omega-3-mal egészítették ki, jobb lett a problémamegoldó és koncentráló képessége, valamint gyorsabb lett a felfogása. Egy másik, 8-9 évesek körében végzett kutatás azt mutatta, hogy a rendszeresen omega-3-hoz jutó gyermekek 81 százaléka jobban olvasott, 67 százaléka jobban írt, 74 százaléka pedig jobb eredményeket ért el matematikából.

A vegetáriánus szülőknek problémát okozhat, hogy a cikkek többsége csupán a halat, halolajat tekinti omega-3 forrásnak. Utánajártam azonban, hogy az “okosító zsírsav” megtalálható a növényi olajokban (lenmagolaj, repceolaj, olívaolaj), a magvakban (dió, lenmag, mogyoró) és a szójababban is. Vagyis kiváló omega-3 forrás lehet egy növényi olajjal meglocsolt, lenmaggal ízesített zöldsaláta.