A helyzet az, hogy tegnap megtudtam, már nincs sok hátra az életemből, többszörösen veszélyeztetett ember vagyok. Nehéz ezt fiatalon feldolgozni, elfogadni a halál közelségének gondolatát.
Mindez úgy derült ki, hogy egy közeli ismerősöm iskolás lett. Anatómia előadást hallgatott a hétvégén egy európai szinten híres orvostól. Igen hasznos volt a kétnapos előadássorozat, megtudta ugyanis, hogy mik azok a tényezők, amelyek – káros voltuknál fogva – rövidítik az ember életét.
Az első – a professzor által felhozott – tényező a vegetarianizmus volt. Állítása szerint semmi más, mint önámítás. Az olyan ételek, mint a hüvelyesek vagy a tejtermékek, különösen haszontalanok. Véleménye szerint ha valaki egészséges akar lenni, marhahúst kellene fogyasztania, hiszen a marha gyógynövényt legel. A marha mellett még egy egészséges táplálékot sorolt fel, ez pedig nagy örömömre a zabpehely. A zabpehely azért kapott kegyelmet, mert divatos szóhasználattal élve alacsony a glikémiás indexe (hozzáteszem, a csicseriborsónak, a lencsének és a babnak is).
A második hiba, amit a professzor szerint egy ember elkövethet életében, az, ha sportol. Egy kutatásra hivatkozott, melynek során magas kort megért nőket és férfiakat vizsgáltak. Kiderült, hogy más és más életmódot és szokásokat követtek. Egy dolog volt bennük közös: egyikük sem sportolt. Ebből aztán kiderült számára, hogy a mozgás és a sport káros az egészségre, rövidíti az élettartamot.
A harmadik – egészséget és hosszú életet csökkentő – tényező a hit volt. Professzor úr felhívta a figyelmet arra, hogy mindenki, aki vallásos életet él, hisz Istenben, vagy valamelyik egyház tagja, nem tesz mást, mint becsapja saját magát, és egy hamis ragaszkodáson alapuló kapcsolatot tart fenn. Ez csak egy függőség, semmi más.
Nem teszek hozzá semmit. Nem bírálok, nem kritizálok. Inkább csak szomorú vagyok. Nem az a bajom, hogy valakinek ez a véleménye, hiszen véleménye mindenkinek lehet. A baj az, hogy ezt a véleményét nem a szomszéddal osztja meg, a feleségével, vagy a kutyájával. Szomorú, hogy oktatás címén adja közzé tudásra szomjazók sokaságának.
Nekem pedig vegetáriánus krisnásként, aki egy ideje rendszeresen mozog, a professzor úr szerint már biztosan nincs sok hátra. Most még jól érzem magam, sőt, egyre jobban. Amióta sportolok, tele vagyok energiával, és a vérképem is tökéletes lett nemrég. De ha egy idő múlva nem posztolok többé, tudhatjátok, hogy utolért a vég. Főzzetek egy panír-sakot az emlékemre!
Életmód