A Holi nagyon népszerű, színes ünnep Indiában. Mivel itt az ünnepek időpontja holdnaptárhoz kötődik, ideje minden évben máskor van, február-március környékén. Különösen Vrindávana területén, Varsanában és Nandagrámában ünneplik az ősi hagyományok szerint. Az emberek ilyenkor porfestékkel, színes festékes vízzel locsolják egymást, emlékezve Krisna cselekedeteire. Ebben az időben – nagyjából egy hét – érdemes olyan ruhát viselni az utcán, melyet aztán nyugodt szívvel kidobunk. Az emberek vidámak, „Holi hé!” kiáltással szórják és locsolják egymásra a tarka színeket. Szabályok nincsenek, idegeneket is bátran lehet dobálni.
Eddig két alkalommal jártam Indiában, mindkétszer a Holi időszakában. Egyrészt ilyenkor a Krisna-hívők számára fontos ünnepek és zarándoklatok vannak Indiában, másrészt időjárás szempontjából ez a legkellemesebb időszak a nyugati turistának. Ez a tavasz eleje, amikor még elviselhető a hőség. Amikor 2006-ban Indiában jártunk, hazautazásunk előtti napokban kezdődött a Holi. Ilyenkor sokan megijednek, hiszen a helyiek nem kímélnek senkit és semmit. Mindenkinek csupa festék a ruhája, a feje, mindene. Ráadásul egy különleges teliholdas böjtnapon kezdődik az ünnep, és ilyenkor aki csak teheti, felkeresi a szent helyeket Vrindavana városában. Ez úgy nézett ki, hogy egy széles úton egész nap tömött sorokban mentek az emberek, közben énekelnek Krisnáról és a kedvteléseiről. Reggeltől estig nem volt sem eleje, sem vége a sornak. Azt mondják, legalább 400 ezer ember teszi meg ezt a zarándokutat ilyenkor.
Mivel ez volt az utolsó napunk Indiában, szerettem volna elmenni egy helyre, Imli Talához.
Nisanta-lila és Kánupriya is jelezték, hogy eljönnek. Megbeszéltük, hogy a holi miatt nem lesz egyszerű, de vállaljuk a nehézségeket. Az nyilvánvaló volt, hogy festékek nélkül nem fogjuk megúszni a túrát. Kis gondolkodás után rájöttünk, hogy a holit csupán úgy lehet élvezni, ha az ember részt vesz benne, egyébként csak kibukás az egész. Elindultunk festéket vásárolni. Nisanta sárgát, Kánupriya mályvát, én pedig zöldet vettem. Immáron teljesen felfegyverkezve fogtunk két riksát. Mondtunk, hogy Imli Talához szeretnénk eljutni, de nem a zarándoklat útvonalán, a tömegben, hanem a város felé. Heves bólogatásba kezdtek, hogy persze, tudják merre van Imli Tala, már indulhatunk is. Felszálltunk, elindultunk. Azt volt a harci terv, hogy készítjük a festéket a táskában, és ha dobnak, mi is azonnal dobunk. Így is történt. Némileg kiszolgáltatottak voltunk, hiszen riksán ültünk, magasabban, mint az emberek, ám ez jó volt arra, hogy azonnal lássuk, ha valaki minket szemelt ki. Láttam, hogy valaki készülődik, és már nyúltam is a táskába, előhúztam a kezem, dobtam. Az emberek arca egy tanulmány volt: először nagyon döbbent fejet vágtak, hogy megelőztem őket, meg hogy fehér vagyok, és ilyent csinálok (ugyanis a fehérek általában csak mérgelődnek), aztán meg elismerően néztek, végül elkezdtek nevetni. Az út végére kiderült, hogy a Holi jó dolog, csak festéket kell venni, hogy élvezni tudja az ember, aztán meg dobálni szünet nélkül!
Aztán még volt néhány kaland, mert a riksások megálltak a bazárban, mondták, hogy oké, itt vagyunk, ide a 20 rupiát. Mondtuk, hogy ember, Imli Talához indultunk, nem a bazárba, de jól láthatóan fogalmuk sem volt, hogy merre van. Megkérdezték valakitől, még kétszer eltévedtünk, aztán már gyalog mentünk, de végül odaértünk.
A Holi nagyon népszerű, színes ünnep Indiában. Mivel itt az ünnepek időpontja holdnaptárhoz kötődik, ideje minden évben máskor van, február-március környékén. Különösen Vrindávana területén, Varsanában és Nandagrámában ünneplik az ősi hagyományok szerint. Az emberek ilyenkor porfestékkel, színes festékes vízzel locsolják egymást, emlékezve Krisna cselekedeteire. Ebben az időben – nagyjából egy hét – érdemes olyan ruhát viselni az utcán, melyet aztán nyugodt szívvel kidobunk. Az emberek vidámak, „Holi hé!” kiáltással szórják és locsolják egymásra a tarka színeket. Szabályok nincsenek, idegeneket is bátran lehet dobálni.
-
-
Eddig két alkalommal jártam Indiában, mindkétszer a Holi időszakában. Egyrészt a Krisna-hívők számára fontos ünnepek vannak ilyenkor, másrészt időjárás szempontjából ez a legkellemesebb időszak a nyugati turistának. Ez a tavasz eleje, amikor még elviselhető a hőség. Amikor 2006-ban Indiában jártunk, hazautazásunk előtti napon kezdődött a Holi. Ilyenkor sokan megijednek, hiszen a helyiek nem kímélnek senkit és semmit. Mindenkinek csupa festék a ruhája, a feje, mindene. Ráadásul egy különleges teliholdas böjtnapon kezdődik az ünnep, és ilyenkor aki csak teheti, felkeresi a szent helyeket Vrindavana városában. Ez úgy nézett ki, hogy egy széles úton egész nap tömött sorokban mentek az emberek, közben énekelnek Krisnáról és a kedvteléseiről. Reggeltől estig nem volt sem eleje, sem vége a sornak. Azt mondják, legalább 400 ezer ember teszi meg ezt a zarándokutat ilyenkor.
Mivel ez volt az utolsó napunk Indiában, szerettem volna elmenni egy helyre, Imli Talához.Nisanta-lila és Kánupriya is jelezték, hogy eljönnek. Megbeszéltük, hogy a Holi miatt nem lesz egyszerű, de vállaljuk a nehézségeket. Az nyilvánvaló volt, hogy festékek nélkül nem fogjuk megúszni a túrát. Kis gondolkodás után rájöttünk, hogy a Holit csupán úgy lehet élvezni, ha az ember részt vesz benne, egyébként csak kibukás az egész. Elindultunk festéket vásárolni. Nisanta sárgát, Kánupriya mályvát, én pedig zöldet vettem. Immáron teljesen felfegyverkezve fogtunk két riksát. Mondtunk, hogy Imli Talához szeretnénk eljutni, de nem a zarándoklat útvonalán, a tömegben, hanem a város felé. Heves bólogatásba kezdtek, hogy persze, tudják merre van Imli Tala, már indulhatunk is. Felszálltunk, elindultunk. Azt volt a harci terv, hogy készítjük a festéket a táskában, és ha dobnak, mi is azonnal dobunk. Így is történt. Némileg kiszolgáltatottak voltunk, hiszen riksán ültünk, magasabban, mint az emberek, ám ez jó volt arra, hogy azonnal lássuk, ha valaki minket szemelt ki. Láttam, hogy valaki készülődik, és már nyúltam is a táskába, előhúztam a kezem, dobtam. Az emberek arca egy tanulmány volt: először nagyon döbbent fejet vágtak, hogy megelőztem őket, meg hogy fehér vagyok, és ilyent csinálok (ugyanis a fehérek általában csak mérgelődnek), aztán meg elismerően néztek, végül elkezdtek nevetni. Az út végére kiderült, hogy a Holi jó dolog, csak festéket kell venni, hogy élvezni tudja az ember, aztán meg dobálni szünet nélkül!
-
-
Aztán még volt néhány kaland, mert a riksások megálltak a bazárban, hogy oké, itt vagyunk, ide a 20 rupiát. Mondtuk, hogy ember, Imli Talához indultunk, nem a bazárba, de jól láthatóan fogalmuk sem volt, hogy merre van. Megkérdezték valakitől, még kétszer eltévedtünk, aztán már gyalog mentünk, de végül odaértünk.
Életmód
Nemrég beszereztem egy remek könyvet, 1001 tennivaló a kertben címmel. Van a végén egy kerti naptár, ahol hónapokra lebontva felsorolja a tennivalókat. Ezt írja áprilishoz a konyhakerttel kapcsolatban:
Powered by FireStats