Szombaton debütál a indiai édességek készítésével foglalkozó tanfolyamunk. Ha rajongsz a különleges desszerteket, vagy új ízekre vágysz, gyere!

Az indiaiak többsége szereti az édességeket, és India bővelkedik az édességek különféle fajtáiban. Az ízletes desszertek készítése művészet, amelyet templomi szakácsok és édességárusok generációi adtak át. Az indiai desszertek méltán világhírűek, tökéletes lezárásai egy kellemes étkezésnek. Tejből, tejtermékekből, olajos magvakból, hüvelyesekből és gabonákból készülnek. A meleg és hideg, darabos és folyós desszertek között mindenki megtalálja a kedvencét. Sajátítsd most el néhány tradicionális indiai édesség elkészítését ezen az egy alkalmas kurzuson!

Jelentkezés: http://108.hu/fozotanfolyam/indiai-edessegek

A szőlővesszőt a föld alá kell temetni, hogy friss hajtásokat hozzon – nekünk is változtatnunk kell az életünkön, ha azt akarjuk, hogy felfrissüljenek a gondolataink. (Frances Mayes: Napsütötte Toscana)

Már több mint egy éve áll a polcomon egy üveg szőlőlevél, itt volt az ideje valamit kezdeni vele. Több nemzet konyhájában (köztük a régi magyar konyhában is) nagyon népszerű étel, számtalan ízesítéssel. Felhívom a figyelmet, hogy ez itt nem egy autentikus változat, csupán a sajátom.

Hozzávalók:

szőlőlevelek
2,5 dl rizs
1 ek olívaolaj
½ kk őrölt koriander
¼ kk asafoetida
½ ek friss menta
1 ek pirított fenyőmag
egy csipet őrölt feketebors
1 ek joghurt
2 kk só
5 dkg feta

A szőlőleveleket egy-két percre forrásban lévő vízbe helyezik, hogy tölthető legyen. Az enyém üveges, előkészített levél volt, így ez a lépés kimaradt.
Felmelegítettem az olajat, beletettem a koriandert és az asafoetidát, átforgattam, majd hozzáadtam a rizst. Pirítás után felengedtem kétszeres mennyiségű forrásban lévő vízzel, belekevertem a joghurtot és a sót, majd fedő alatt lassan puhára főztem. Amikor készen volt, ment bele a fenyőmag, a joghurt, a bors, a menta és az összemorzsolt feta. Kihűtöttem.
Ekkor jön a töltögetés: fogtam egy szőlőlevelet a szélesebb része (alja) volt felém. Ráhelyeztem egy hengernyi tölteléket, behajtottam a két oldalát, majd alulról kezdtem feltekerni. Egy lábosba tettem a megtöltött leveleket, szorosan egymás mellé. Amikor megvolt, rátettem egy tányért, hogy ne nyíljanak szét. Néhány deci vízbe kevertem egy kanál olívaolajat, egy kevés citromlevet és sót, és az edény aljára öntöttem. Miután felforrt a víz, kicsire húztam a lángot, és 20 percig főztem a tekercseket.

Könnyen elkészíthető recept, Limara alapján, természetesen a tojás kimaradt. Ezt a mait a 108 Életmódközpont gyerekeknek tartott főzőfoglalkozásán sütöttük.

Hozzávalók:

A tésztához:
50 dkg finomliszt
egy csipet só
4 ek. cukor
kb. 3 dl tej
2 dkg élesztő
10 dkg vaj

A szóráshoz:
5 dkg olvasztott vaj
cukrozatlan kakaó
egy kevés őrölt fahéj
porcukor

Az öntözéshez:
tej
vaníliacukor

1 dl tejet felmelegítünk, hozzáadunk egy teáskanálnyi cukrot és az élesztőt. Elkeverjük, és felfuttatjuk az élesztőt. Ha megvan, a többi hozzávalóval kalácstésztát dagasztunk. Kb. egy órán át a duplájára kelesztjük.
Ha a tészta megkelt, belisztezzük, és kb. 3 mm vastag téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük az olvasztott vajjal, majd megszórjuk kakaóval és porcukorral. Annyit szórjunk, hogy eltakarja a tésztát. Végül egy kevés őrölt fahéjjal is meghintjük. Ekkor szorosan feltekerjük, majd szeletekre vágjuk. Sütőlapra tesszük, és újabb fél órán át kelesztjük. Előmelegített sütőbe toljuk, és barnára sütjük. Ha kivettük a csigákat a sütőből, még forrón megöntözzük egy kevés vaníliacukros tejjel.

Létrehoztunk egy vegetáriánus főzőcsoportot a facebook-on, ha van kedvetek beszélgetni a húsmentes főzésről, tapasztalatot esetleg recepteket megosztani, csatlakozzatok! Természetesen szívesen látjuk azokat a nem vegetáriánusokat is, akiket érdekelnek a húsmentes ételek.

http://www.facebook.com/groups/429452050405456/

Néhány évvel ezelőtt olvastam valahol egy sváb szokásról, miszerint szódabikarbónát tesznek a körözöttbe. Ettől aztán egy könnyű, habos krémet kapnak. Én is kipróbáltam, és nagyon elégedett voltam az eredménnyel. Csak arra kell figyelni, hogy fogyasztás előtt 2-3 órával készítsük el a túrókrémet, mert ha nem várunk eleget, érezni lehet a szódabikarbóna csípős ízét.

Hozzávalók:

25 dkg szírszegény túró
2 ek tejföl
2 retek
1 ek apróra vágott medvehagyma
1,5 kk só
egy csipet őrölt feketebor
1/2 kk szódabikarbóna
1/4 kk pirospaprika

A retket megmossuk és durvára reszeljük. Összekeverjük az összes többi hozzávalóval. Néhány órán át hűtőben pihentetjük.

A helyzet az, hogy nem szeretem a fagyit. Vagyis ez így nem igaz. Szeretem, de nagyjából évente egyszer jut eszembe, hogy jó lenne fagyit enni. Fagyigépem mégis van itthon, ugyanis a fagyikészítés már más tészta. Azt egyszerűen imádom! A fagyi evésnél sokkal nagyobb élvezettel jár számomra egy jó fagyi receptjének kitalálása és elkészítése. Ennek ellenére azt hiszem, még egy receptet sem tettem fel. Most hétvégén egy epres készült, de valljuk be, ez itt nem egy diétás darab. Jó hírem van viszont a kcal számolóknak: már több diétás receptet is kitaláltam tavaly, és sikerrel működtek. Majd idén nyáron felteszek ezekből is néhány receptet.
Hiszem, hogy ha valaki jó fagyit szeretne otthon készíteni, be kell szereznie egy gépet. Ez nem csak amolyan felesleges, porosodó ketyere, hiszen enélkül sosem fogunk igazi, krémes fagyit csinálni még akkor sem, ha rendszeresen keverjük a jégbe állított krémet.

Hozzávalók:

40 dkg eper
25 dkg mascarpone
15 dkg porcukor
2 dl tejszín
2 dl joghurt

Az epret megtisztítjuk és megmossuk. Botmixerrel pürésítjük, majd összekeverjük az összes többi hozzávalóval. Beleöntjük a fagyigépbe, és addig keverjük, míg elérjük a megfelelő állagot.

Kitűnő és mutatós vendégváró, és elkészítése meglehetősen egyszerű, amióta lehet kapni perec szaggatót.

Hozzávalók:

50 dkg liszt
25 dkg vaj
10 dkg füstölt krémsajt
kb. 3 ek tejföl
3 kk só
fél csomag sütőpor

A tetejére:
tej
szezámmag

A hozzávalókat összegyúrjuk és egy fél órán át hűtőben pihentetjük. Ha megvan, a tésztát 3 mm vastagra nyújtjuk, és a tetejét megkenjük tejjel. Perec szaggatóval kiszaggatjuk, sütőlapra tesszük, és a perecek tetejét megszórjuk szezámmagal (vagy sajttal, köménnyel, mákkal). Előmelegített sütőben aranybarnára sütjük.

Mostanában rászoktam a zöldségfasírtokra. Azért, mert gyorsan készen van, finom, és ennek itt 55 kcal darabja. Általában nagyobb adagot sütök, és megy a mélyhűtőbe.

Hozzávalók:

40 dkg brokkoli
15 dkg sárgarépa
20 dkg köles
15 dkg cottage cheese
1 kk asafoetida
3/4 kk őrölt feketebors
¾ kk szerecsendió
¼ kk chilipor (ízlés szerint)
1 kk só + 1 a köleshez

A kölest háromszoros vízben megfőzzük egy kk sóval. Ha kész, kihűtjük. Közben megtisztítjuk és lereszeljük a répát és a brokkolit. Összekeverjük a kihűlt kölessel, hozzáadjuk a cottage cheese-t, fűszerezzük és jól összekeverjük. Fasírtokat formázunk, és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsiben barnára sütjük. Félidőben megfordítjuk.

Sokan nem tudják, hogy a tandoori ételek azt jelentik, hogy egy agyagkemencében (tandoorban) sülnek. Ma házisajtból (panirból) készítettem tandoori panirt, bár nagy sajnálatomra nincs a lakásomban ilyen agyagkemence. A házisajtot fűszeres joghurtba pácoljuk néhány órán keresztül, majd jobb híján grillezzük, vagy sütőbe tesszük.

Tandoori panir

Hozzávalók:

60 dkg panír

A páchoz:

1,5 dl joghurt
1 tk reszelt friss gyömbér
2 kk tandoori masala
1 kk őrölt római kömény
2 kk chaat masala
½ kk só

A panirt szeletekre vágjuk. A páchoz valókat összekeverjük, és megkenjük vele a panirszeletek mindkét oldalát. 3 órára hűtőbe tesszük. Ha letelt a 3 óra, vagy grillsütőben sütjük, vagy sütőpapírral bélelt tepsiben, ahol félidőben megfordítjuk. Kissé kiolajozott szeletsütőben is megpróbálhatjuk. Csatnival vagy salátával tálaljuk.

A tandoori masala indiai fűszeresnél készen is kapható, de mi is megcsinálhatjuk. Mint a legtöbb masalának, ennek is rengeteg receptje van. Én most egy viszonylag egyszerűt választottam.

Tandoori masala

Hozzávalók:

4 kk egész koriander
3 kk római kömény
4 kk őrölt chili
3 kk őrölt gyömbér
2 kk amchoor (mangópor)
1 kk szárított menta
3 kk vörös vagy narancssárga ételfesték
1 kk kurkuma

A hozzávalókat összekeverjük, majd megőröljük. Ez egy nagyobb adag, többször használható. Tartsuk zárt dobozban.

Tipp: Ha nincs kedvetek panirt készíteni, kipróbálhatjátok tofuval is.

Gyereknek lenni kemény pálya. Meg kell felelni egy csomó felnőttnek, meg kell alapozni az életet, alakítani a sorsot. Ha gyerek vagy, és nem vagy jó valamiben, könnyen megbélyegeznek, beraknak egy skatulyába. Tanárok, gyerekek, néha még szülők, rokonok is. Amikor általános iskolába jártam, utáltam a tornaórát. Egészen konkrétan egyetlen olyan feladat sem volt, amiben jó lettem volna. Ezek a szavak, mint kislabda dobás, futás, tigrisugrás, úgy belevésődtek az elmémbe, hogy ma is görcsbe rándul a gyomrom, ha meghallom őket. Előttem van a kép, ahogy a tanárnő előveteti a szekrényt meg a dobogót, engem pedig máris lever a víz, mert tudom, hogy jön a szégyen, a nevetés és a pedagógus fintorgó arca, lenéző tekintete. Gyűlölöm az egészet, legszívesebb kirohannék. Ez megy évekig, és én elhatározom, hogy amint vége az iskolai tornaóráknak, soha többé nem mozgok magamtól. Egyetlen mozdulatot sem teszek, hiszen a gyűlöletes „SPORT” szó csak megalázással, lenézéssel, kínlódással jár, meg könnyekkel, amiket titokban hullatok, hogy senki ne lássa. Soha, soha, soha többé! Aztán az iskolának vége, középiskolában már nem fektetnek rá nagy hangsúlyt, a tanárnő idős, csak annyi a kívánsága, hogy valamivel üssük el az időt. És végre nem kell a gyűlöletes sporttal foglalkoznom.

Aztán felnőtt leszek, rendszertelenül élek, a táplálkozásról semmit nem tudok, és egyre több túlsúlyt halmozok fel. Amikor sok év múlva rájövök, hogy ez így nem mehet tovább, diétázni, majd nagyon lassan fogyni kezdek, és valahol mélyen ott motoszkál bennem: mozogni is kéne. Hónapokig elhessegetem a gondolatot: na, azt biztos nem, mert béna vagyok és ügyetlen, nincs semmi, amit meg tudnék csinálni. Két nap múlva megint: Na, egy kicsit…. Nem, szó sem lehet róla! Egy nagyon közeli barátom lelkesít, és akkor már nem csupán magamnak, hanem neki is meg szeretném mutatni. Az erős tiltakozást az elmémben felváltja: És ha csak kipróbálnám? Attól még nem kötelezem el magam. Úgyhogy kinézek egy edzőtermet, felhívok egy edzőt. Amikor bevallom, hogy soha életemben nem mozogtam, elcsodálkozik, de nem néz le. Rögtön el is kezdünk edzeni, és nagy meglepetésemre egy óra múlva kiderül, mindent meg tudok csinálni, amit kell. Az örömtől, hogy megcsináltam, hazafelé a föld felett úszok 10 centivel. Innentől aztán felgyorsulnak az események. Egy idő múlva már akkor érzem magam embernek, amikor nem hagyom ki az edzéseket. Kipróbálok más mozgást is, más edzővel. Az egyikük azt mondja, szép és pontos a mozgásom, és ha gyerekkoromtól edzenék, versenyszerűen sportolhattam volna. Többször el kell mondania, míg elhiszem, komolyan gondolja. Imádom, amikor szakad rólam a víz, megcsinálok mindent, és örülök az izomláznak. Megtanulok küzdeni magamért. Megtanulom legyőzni az elmémet. Tudom, hogy ha így folytatom, el fogom érni az ideális súlyt, mert a mozgás már mindig része lesz az életemnek. Nagyszerű érzés, hogy nemrég még csak álom volt, most pedig megvalósul. A testemet nem cserélném el senkiével, hiszen én rontottam el, én fogom helyrehozni. Az én küzdelmem lesz, és meg fogom csinálni! Az én harcom, az én szenvedésem. Szerencsés vagyok, hogy megtaláltam az utat, és hiszek abban, hogy mindenki tud találni számára megfelelő, élvezetes mozgásformát, bármi is legyen az.

Hogy miért beszélek erről? Néhány napja egy közösségi oldalon láttam egy fotót az általános iskolámról. Rajta volt az egész tanári kar, köztük a hölgy, akinek az volt a foglalkozása, hogy megszerettesse a mozgást az ifjúsággal. Csak ránéztem, és rögtön jött a gyomorgörcs. Még most, évtizedekkel később is a szégyen és a megaláztatás érzése kísérte. Amikor automatikusan lehajtom a fejem, és égő vörös arcomon érzem a megvető pillantást. Gyorsan be is zártam a képet, nem engedtem meg magamnak ezt a hangulatot. Mert én nagyon szerencsés vagyok! Találkoztam ugyanis olyanokkal, akik elhitették velem, hogy a mozgás az egyik legjobb dolog a világon, élvezetes és szórakoztató. Elhitették velem, hogy én is képes vagyok rá. Megtapasztaltam, hogy milyen sokat ad – nem csupán a testnek, az elmének is. Szerencsés vagyok, mert találkoztam olyanokkal, akik megtanították, mit kell csinálnom. Velem együtt örültek a sikereimnek, biztattak, lelkesítettek. Szerencsés vagyok, mert a szégyen és megaláztatás helyett egy ideje van egy edzőm, sporttáskám és edzőcipőm, edzőterem bérlet a zsebemben és egy kettlebell a szobámban.

A felnőttek felelőssége nagy, különösen a tanároké. Egy gyerek ugyanis mindent elhisz, és úgy kezeli saját magát, ahogy őt kezelik. Ha szerencsés, felnőve felfedezi negatív berögződéseit, és rájön, hogy ő alakítja a sorsát. Ha te is szülő vagy, pedagógus, vagy valaki, aki gyerekekkel foglalkozik, kérlek, ne engedd, hogy felnőtt korukban sok munkájuk legyen miattad! Inkább hitesd el velük, hogy bármire képesek, és tanítsd meg őket küzdeni önmagukért.