Szénhidrátfüggők könyve
2010 október 04
Érdekes könyvre bukkantam a minap. Richard F. Heller és Rachael F. Heller Szénhidrátfüggők könyve című kiadványáról van szó. Olyan érthetően, logikusan magyarázza el testünk (vagy az anyagcsere) működését, hogy az már zavarba ejtően egyszerű. Nem egy szimpla fogyókúrás könyv, inkább egy szemléletmódot vagy életmódot tükröz.
-
A szerző (egyébként kutató) saját magán tapasztalta azokat a jeleket, amikkel manapság sokan küzdünk: az ember egy kiadós reggeli után már ebéd előtt megéhezik, folyton valami nassolnivalót keres, aminek csak az vet véget, ha kiürül a doboz. Indokolatlan fáradtság, az energiaszint nulla, vérnyomás- koleszterinproblémák, stb. És ez persze mind plusz kilókhoz vezet. Az író ezt a jelenséget a szénhidrátfüggőséggel magyarázza.
Kutatásai során észrevette, hogy bizonyos ételek, mint a kenyér, a tésztafélék, a kínai ételek, a sült krumpli, a hamburger fogyasztása után nagyobb az éhségérzete, mint máskor. Rövid ideig jól érzi magát, de később hatalmas sóvárgás támad, és jöhetnek a nassolnivalók, az édességek, amit nem lehet abbahagyni. Nem értette, hogy ha alaposan bereggelizik, miért lesz éhesebb délben, mint ha pl. nem is reggelizne.
Ezekben az élelmiszerekben az a közös, hogy szénhidrátban nagyon gazdagok, ez pedig a szervezetet inzulintermelésre készteti, ami pedig nem más, mint „éhséghormon”.
Szénhidrátfüggőség: Erős, visszatérő, vagy esetleg néha fokozódó sóvárgás a keményítőtartalmú ételek, például a kenyér, tésztafélék, rizs és burgonya, vagy a nassolnivalók, például a burgonyaszirom, a pattogatott kukorica és a perec, vagy az édesség, így a sütemények, torták, keksz, fánk és csokoládé iránt.
-
Hogy mi okozza a szénhidrátfüggőséget?
A szénhidrát inzulintermelésre késztet, az inzulin pedig evésre szólítja fel a szervezetet. Arra utasít, hogy keményítőtartalmú ételeket, nassolnivalókat vagy édességeket válasszon. Az inzulin a táplálék energiáját oda irányítja, ahol szükség van rá, és arra utasítja a májat, hogy a többletenergiát alakítsa vérzsírrá, ami aztán a zsírsejtekben raktározódhat. Végül pedig arra utasítja a szervezetet, hogy a zsírsejtekben tárolja a táplálék energiáját arra az időre, amikor majd nem áll rendelkezésre táplálék.
Aztán az ördögi kör folytatódik tovább: Az inzulin sóvárgást vált ki a szénhidrátban gazdag ételek után, a táplálék energiáját a tároló zsírsejtekbe irányítja, majd bezárja a zsírsejtekbe. És ez így megy tovább…
Ez a felismerés arra késztette a szerzőt, hogy kipróbálja, mi van akkor, ha alacsony szénhidráttartalmú, fehérjékben és rostokban gazdag ételeket eszik. Napokon belül észlelte a változást: tele lett energiával, nem várta éhesen a következő étkezéseket, és a belső sóvárgás teljesen megszűnt. Mára már nem szed gyógyszereket, a testsúlya, a vérnyomása és a vérzsírszintje a normálisra esett vissza.
Elgondolkodtató írás. Fotó innen.
Nemrég beszereztem egy remek könyvet, 1001 tennivaló a kertben címmel. Van a végén egy kerti naptár, ahol hónapokra lebontva felsorolja a tennivalókat. Ezt írja áprilishoz a konyhakerttel kapcsolatban:
Powered by FireStats