A 108 Életmódközpontban rendszeresen tartok főzőtanfolyamokat.

A központ célja, hogy a minőségi életvitellel kapcsolatos tudást mindenki számára elérhetővé tegye, közelebb hozza és megszerettesse.  Avegetáriánus főzőtanfolyamokon túl foglalkoznak majd ájurvédikus öngyógyítással, egészséges életvitellel, személyiségfejlesztéssel, meditációval, jógával. Megkértek, hogy tartsak náluk én is főzőtanfolyamokat, s én örömmel elfogadtam. Egyelőre indiai ételeket tanítunk, később lesznek ájurvédikus főzőtanfolyamok is, és más tematikus kurzusok (ünnepi menük, tojás nélküli édességek, péksütemények, befőzés, stb.)

Tehát ha

– szeretnéd saját készítésű indiai vacsorával meglepni vendégeidet

– szeretnél elmélyülni a vegetáriánus konyhaművészetben

– szeretnéd megtapasztalni, hogy a vegetáriánus ételek színesek, izgalmasak, vonzóak

gyere el hozzánk!

Itt megtanulhatod a fűszerek használatát, az indiai konyha titkait, a magyar ízek átültetését a vegetáriánus konyhába. A foglalkozások résztvevői megtanulhatják az alaptechnikákat, megismerhetik a különböző ételfajtákat, valamint egy menüsor elkészítését.

A programot természetesen ételkóstoló zárja.

A 2 alkalmas kurzusok hétvégeken vannak (2 x 4 óra).

A foglalkozások délután 2 órakor kezdődnek.

Helyszín: 108 Életmódközpont, 1137 Budapest, Szent István krt 6.

További felvilágosítás, jelentkezés: info@108.hu, 06-30-464-7760

Életmód, Főzés

A Holi nagyon népszerű, színes ünnep Indiában. Mivel itt az ünnepek időpontja holdnaptárhoz kötődik, ideje minden évben máskor van, február-március környékén. Különösen Vrindávana területén, Varsanában és Nandagrámában ünneplik az ősi hagyományok szerint. Az emberek ilyenkor porfestékkel, színes festékes vízzel locsolják egymást, emlékezve Krisna cselekedeteire. Ebben az időben – nagyjából egy hét – érdemes olyan ruhát viselni az utcán, melyet aztán nyugodt szívvel kidobunk. Az emberek vidámak, „Holi hé!” kiáltással szórják és locsolják egymásra a tarka színeket. Szabályok nincsenek, idegeneket is bátran lehet dobálni.

-

-

Eddig két alkalommal jártam Indiában, mindkétszer a Holi időszakában. Egyrészt a Krisna-hívők számára fontos ünnepek vannak ilyenkor, másrészt időjárás szempontjából ez a legkellemesebb időszak a nyugati turistának. Ez a tavasz eleje, amikor még elviselhető a hőség. Amikor 2006-ban Indiában jártunk, hazautazásunk előtti napon kezdődött a Holi. Ilyenkor sokan megijednek, hiszen a helyiek nem kímélnek senkit és semmit. Mindenkinek csupa festék a ruhája, a feje, mindene. Ráadásul egy különleges teliholdas böjtnapon kezdődik az ünnep, és ilyenkor aki csak teheti, felkeresi a szent helyeket Vrindavana városában. Ez úgy nézett ki, hogy egy széles úton egész nap tömött sorokban mentek az emberek, közben énekelnek Krisnáról és a kedvteléseiről. Reggeltől estig nem volt sem eleje, sem vége a sornak. Azt mondják, legalább 400 ezer ember teszi meg ezt a zarándokutat ilyenkor.

Mivel ez volt az utolsó napunk Indiában, szerettem volna elmenni egy helyre, Imli Talához.Nisanta-lila és Kánupriya is jelezték, hogy eljönnek. Megbeszéltük, hogy a Holi miatt nem lesz egyszerű, de vállaljuk a nehézségeket. Az nyilvánvaló volt, hogy festékek nélkül nem fogjuk megúszni a túrát. Kis gondolkodás után rájöttünk, hogy a Holit csupán úgy lehet élvezni, ha az ember részt vesz benne, egyébként csak kibukás az egész. Elindultunk festéket vásárolni. Nisanta sárgát, Kánupriya mályvát, én pedig zöldet vettem. Immáron teljesen felfegyverkezve fogtunk két riksát. Mondtunk, hogy Imli Talához szeretnénk eljutni, de nem a zarándoklat útvonalán, a tömegben, hanem a város felé. Heves bólogatásba kezdtek, hogy persze, tudják merre van Imli Tala, már indulhatunk is. Felszálltunk, elindultunk. Azt volt a harci terv, hogy készítjük a festéket a táskában, és ha dobnak, mi is azonnal dobunk. Így is történt. Némileg kiszolgáltatottak voltunk, hiszen riksán ültünk, magasabban, mint az emberek, ám ez jó volt arra, hogy azonnal lássuk, ha valaki minket szemelt ki. Láttam, hogy valaki készülődik, és már nyúltam is a táskába, előhúztam a kezem, dobtam. Az emberek arca egy tanulmány volt: először nagyon döbbent fejet vágtak, hogy megelőztem őket, meg hogy fehér vagyok, és ilyent csinálok (ugyanis a fehérek általában csak mérgelődnek), aztán meg elismerően néztek, végül elkezdtek nevetni. Az út végére kiderült, hogy a Holi jó dolog, csak festéket kell venni, hogy élvezni tudja az ember, aztán meg dobálni szünet nélkül!

-

-

Aztán még volt néhány kaland, mert a riksások megálltak a bazárban, hogy oké, itt vagyunk, ide a 20 rupiát. Mondtuk, hogy ember, Imli Talához indultunk, nem a bazárba, de jól láthatóan fogalmuk sem volt, hogy merre van. Megkérdezték valakitől, még kétszer eltévedtünk, aztán már gyalog mentünk, de végül odaértünk.

Életmód

A napokban lettünk készen egy életmód magazin szerkesztésével.

A Govinda magazin napjaink környezeti-gazdasági kihívásaival, s e kihívásokra adható válaszokkal: az egyszerű, egészséges és természetközeli életmóddal, illetve a vegetarianizmussal foglalkozik. Írásainkból arra is fény derül, hogy a valódi vegetarianizmus nem pusztán egy meghatározott étrendet, sőt, nem is csak egy életmódot jelent, hanem egy világszemléletet, egy egyetemes emberi magatartás húzódik meg mögötte, s hogy az egyszerűség, a tartós testi-lelki egészség és a természetközeliség elsősorban éppen a vegetarianizmus révén valósítható meg. De ma már nem csupán az erőszakmentesség elvét valló és hirdető világvallások, az állatok jogaiért harcoló állatvédők, s nem is csupán az egészségmegőrzés leghatékonyabb módjaként a vegetarianizmust népszerűsítő táplálkozástudósok hívják fel a figyelmünket a húsmentes táplálkozás fontosságára. Gazdasági környezetvédelmi szakemberek, neves tudósok is a vegetarianizmus előnyeiről, felbecsülhetetlen hasznáról beszélnek, amikor napjaink környezeti-gazdasági válságának megoldásait mérlegelik. A sors különös fintora, hogy ami valaha egyfajta hóbortnak, különcködésnek számított Nyugaton, s ami olya természetes és sok ezer éves múltra visszatekintő hagyomány Keleten, ma éppen ez – a vegetarianizmus – jelenthetné a kiutat számos kiúttalannak tűnő egyéni és világméretű problémából, ha a visszatartó erejű kulturális és neveltetésbeli beidegződéseken felülemelkedve az emberek a saját kezükbe tudnák venni a sorsukat. Az emberiség sorsa az emberek kezében van, aprónak tűnő egyéni döntéseken múlik, melyek azonban összeadódva világméretű változásokat tudnak előidézni.

Megkérdeztem benne néhány magyar hírességet, hogy miért vegetáriánus. Szerintem nagyon tanulságos, nincs is mit hozzátenni.

-

Lukács Laci (Tankcsapda)

A kilencvenes évek második felében már egyre gyakrabban éreztem egyfajta taszító érzést, amikor húst vagy húsból készült ételeket ettem. Végül ’97 őszén – néhány hét vagy inkább hónap leforgása alatt – teljesen elhagytam a húsevést. sokan kérdezték, hogy ez valami egészséges életmóddal összefüggő “bohóckodás” vagy valami “hókusz-pókusz”-e a részemről, de akkor is és azóta is csak mosolygok az ilyen kérdéseken, és nem-mel felelek.  Egészen egyszerűen nem akarok leölt állatokkal táplálkozni, nem akarom, hogy pusztán azért, mert “megtehetem”, az élet erőszakos kioltásával jussak táplálékhoz. Vagy még egyszerűbben fogalmazva: az állatokat a barátaimnak, jó ismerőseimnek tartom, akiket szeretek és tisztelek, és egy normális gondolkodású, egészséges lelkületű ember nem kívánja leölni és megenni a barátait, illetve a szeretteit. Ettől függetlenül az “élni és élni hagyni” elvet én abban is gyakorlom, hogy nem próbálok meg senkit akarata ellenére rábeszélni erre a gondolkodásmódra, mert az erőszak bármely megjelenési formája (ha csak verbális is) erőszak, és ez az, amitől igyekszem magam a lehető legtávolabb tartani.

-

Kowalsky (énekes, dalszerző, szövegíró)

Egészen pontosan tíz éve vagyok vegetáriánus. A gyermekkoromat egy kis községben éltem. Már akkor is szánalommal és  borzongással néztem a minden télen esedékes disznóvágásokat, de önálló és határozott döntést csak felnőttként tehettem. Ennek akkor jött el az ideje, amikor először olvastam a Bhagavad-gitát. Még a végére sem értem, de már vegetáriánus voltam. Úgy éreztem, mintha mély álomból ébredtem volna. Ez az írás újra elém tárta az igazságot, amit a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy – többek között – minden élő valójában lelki lény. Nem az a test csupán, amelyben földi élete alatt létezni kénytelen. Semmiféle jogot nem érzek magamban arra, hogy élőlénytársaimat megfosszam bármitől, ami Isten által őket illeti. Legyen az a családjuk, a pénzük, a hitük… vagy akár a testük!

-

-

-

Kövi Szabolcs (fuvolaművész)

17 éves koromban lettem vega (most 37 vagyok). 14 évesen még húst hússal ettem, de id. Schirilla egyik könyve nagyon elgondolkodtatott. Lassan érett bennem a döntés, úgy gondoltam, nem igazságos dolog az ételért elvenni az állatok életét. Emlékszem a napra, amikor vega lettem. Az iskolába a konyhás néni két élő tyúkot hozott be, összekötözött lábbal kitette őket az udvarra. Én, mivel elég vásott kölyök voltam, elengedtem őket, hadd futkossanak. Még aznap délután meglátogattam a nénikémet, akinek éppen újszülött kisfiát köszöntöttük. Megtapogattam a kisfiú kezét, lábát. A fogása ugyanolyan meleg, puha volt, mint a tyúkok lába, akiket délelőtt engedtem el az udvaron. Ekkor egy kép jelent meg előttem, van van egy undorító tyúkhúsleves, amibe tyúklábakat tesznek. Lelki szemeim előtt elképzeltem a levesben a kisgyerek kezét-lábát… Borzalmas volt. Azóta nem eszem húst, mert az én szememben a húsevés valamiféle kannibalizmusnak tűnik. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy nem ítélkezem mások felett, mert úgy gondolom, hogy Isten az ilyen nagy döntésekre felkészíti, meghívja az embert. Aki nem készült fel, azt az előbbi gondolatmenetre csak legyint, aki felkészült, az búcsút int a húsevésnek.

-

Mester Tamás

18 éve nem eszem húst. Az első 8-10 évben halat sem ettem, ezen is csak azért változtattam, mert Magyarországon nem volt (nincs) kultúrája a vegetarianizmusnak, így nehéz volt napi szinten megoldani a megfelelő tápanyagok bevitelét. Amikor a keleti filozófiákkal megismerkedtem, akkor derült ki számomra, hogy húsevés nélkül is megoldható az életben maradás, sőt, egyszerűen egy általános társadalmi kondicionáltság eredménye az, hogy állatok életének kioltását szükségszerűségként kezeljük. Egyszerű megszokásról van szó tehát. A szkeptikusok érvei között szerepel a célzott állattenyésztés, mely kifejezetten csak az emberi fogyasztást szolgálja. Ezen állatok körülményeit nagy jóindulattal sem lehet életnek nevezni, hiszen hormonokkal táplált, ketrecbe zárt élőlényekről beszélünk. Sok érv csapott már össze ebben a témában, a legfontosabb mégis az, hogy a humanoidok nem csak az állatok életének kioltása árán képesek életben maradni. Ezért ebben a témában a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, nem az, hogy miért legyünk vegetáriánusok, hanem hogy MIÉRT NE?

-

Laár András

Az ember nem azért rendelkezik mindenevő fogazattal, hogy mindent megegyen, hanem azért, hogy szabadon dönthessen afelől, hogy mivel táplálkozik. Megkapta a szabad akarat áldását, így maga szabhatja meg, hogy táplálkozásával milyen elveket szolgál. Nézetem szerint nem etikus dolog fejlett, állati lényekkel táplálkoznunk, ha ezt megtehetjük alacsonyabb, növényi létformák elfogyasztásával is. Minél kevesebb szenvedést ró életünk fenntartása a többi élőlényre, annál jobb. A növények és a tejtermékek fogyasztása egészséges, és megfelel az “ahimszá”, azaz a “nem-ártás” elvének. Különösen káros, kegyetlen dolognak tartom a nagyüzemi állattartást, vagyis azt a tömegpusztító magatartást, amit a mai “modern” emberiség megenged magának a földi élet rovására. A Föld jövőbeli sorsát érintően kulcsfontosságú, hogy az emberek egyre növekvő arányban önként lemondjanak a húsevésről.

Ha szeretnéd elolvasni a kiadványt, nálam megrendelheted, ha írsz a vegavarazs@1108.cc címre.

Életmód

Az elmúlt szombaton Bécsben jártunk. Összekötöttük a kellemeset a hasznossal (a repülőtérre kellett menni), s ha már úgyis ott voltunk, elmentünk egy indiai fűszereshez, majd a Naschmarktra.
Syamajiu még sosem volt Indiában, ezért nagy élmény volt számára a fűszeres. A vásárlás után megfogadta, hogy a lábát sem fogja betenni Indiába. Pedig ez a boltos már kicsit nyugati volt. Mégis olyan volt, mint Indiában. Ott ha bemész a boltba, az első, hogy megkérdezik, honnan jöttél. Ha az ember mindent megtudott, amit akart, jöhet a vásárlás. Ami esetünkben egyszerű lett volna, ha nem akarunk 1 kg-nál nagyobb kiszerelésben vásárolni. Ugyanis a polcokon található 10 dkg-os fűszerekből 10 db legalább ötször annyiba kerül, mint az 1 kg-os. Viszont az egy kg-os egységet meg ki kell hozni a raktárból, esetenként kimérni. És itt kezdődik a probléma. A nyugati ember jóval türelmetlenebb az indiainál, aki hihetetlenül ráérős tud lenni. Ez gyakran számunkra nagyon bosszantó. Indiában persze 2-3 nap után megszokod, és akár szórakoztató is lehet, ám Bécsben nem vagy rá felkészülve.
Indiában úgy történik a vásárlás, hogy elmondod mit szeretnél, erre az eladó mond egy nagyon magas árat. A vevő kineveti, és mond egy kis összeget. Innentől jókat nevetnek, néha vitatkoznak. A boltos megesküszik rá, hogy ha olcsón adja, az egész családja éhen fog halni. Egy idő múlva aztán megegyeznek az összegben. Ezzel persze még nincs elintézve a dolog, mert ilyenkor kiderülhet, hogy valójában nincs is az adott áru a boltban. Ezért a boltos megpróbál meggyőzni, hogy vegyél valami teljesen más dolgot. Pl. nincs neki ruhacsipesz, de nem baj, vegyél szúnyoghálót. Odaadja ugyanennyiért „a legjobb minőséget, csak neked”. Vagy nem mondja meg, hogy nincs az áru a boltban. Csak annyit látsz, hogy odainti a segédjét, mond neki valamit, mire az motorra pattan és elszáguld. Innen már tudhatod, hogy a termék nincs, a segéd elment a raktárba, egy másik boltba, valahová. És persze attól függ, hogy nézzük az ilyen történetet. Lehet annyira bosszantó, hogy meg tudnád verni az embert, de lehet szórakoztató is. Csak nézel, nem hiszel a szemednek, és nevetsz. Pl. amikor bemész egy kis helyre, hogy vegyél 50 üveg üdítőt, és megkérdezed, hogy van-e. Mire a boltos – szinte kikérve magának – rávágja, hogy persze, hogy van. És rámutat egy apró kis hűtőre, hogy abban van. Te már látod, hogy abban max. 4 üveg fér el, de a boltos állítja, hogy igenis, abban van 50 üveg üdítő és mindjárt adja. Közben a segéd már indul is a motorral
Bécsben is hasonló, csak valamennyire nyugati a szituáció. Nem lehet elmondani, hogy mit kérsz, mert az ember egyfolytában telefonál. Egy telefon 15-20 percig tart, és 3 perc szünet után újabb hívásba kezd. Közben mosolyog ránk, hogy mindjárt, ez fontos. Hindiül beszél, és csak különböző focicsapatok nevét lehet kivenni. Ebből aztán rögtön értjük, hogy valóban halaszthatatlan az ügy. Próbálkozunk a segéddel, több-kevesebb sikerrel. Mikor ötödszörre mondom neki, hogy szeretnénk 3 kg asafoetidát, akkor is ugyanaz a válasz, mint az első négy alkalommal: kedves mosoly és egy „hozom!” Aztán eltűnik a függöny mögött, és 10 perc múlva üres kézzel jön vissza. Hát így esett, hogy amikor röpke 2 – 2 és fél óra után megvettük a fűszereket, Syamajiu megfogadta, hogy soha nem megy Indiába.
A kultúrsokk után még elmentünk a Naschmarktra, ami valamennyire téli álmát aludta. Pl. felvásároltuk az összes korianderlevelet, mert csak 4 csomag volt az egész piacon. Persze a piac izgalmas és színes, rengeteg mindent lehet kapni, de azért érezni, hogy tél – és főleg év eleje van. Azért hoztam néhány képet ízelítőnek.

Életmód

Február 12-én lesz egy éve, hogy elkezdtem ezt a blogot, és be kell vallanom, jóval többen olvassátok, mint amire számítottam. Akkor érzem jól magam, ha időnként változtatok, fejlesztek a dolgokon, és ez nem fogja elkerülni ezt a blogot sem. Hogy min változtatok? Még fogalmam sincs, ebben szeretném a segítségeteket kérni. Szeretném, ha minél többen jönnének, ha a nem vegetáriánusok is úgy gondolnák, hogy ők is találnak jó recepteket és használható infókat. Szeretném, ha hasznos dolgokat tudnék feltenni, és minél több elégedett olvasót vendégül látni. Szeretném megtudni, hogy mit gondoltok, és mire vagytok kíváncsiak. Ezért azt találtam ki, hogy írok egy kis kérdőívet, amelyben felteszek néhány kérdést a bloggal és szolgáltatásaival kapcsolatban, és megkérek mindenkit, aki erre jár, hogy válaszoljon. A mindenkibe a közeli ismerőseim, barátaim, munkatársaim és más Krisna-hívők is beletartoznak, akik gyakran úgy gondolják, hogy ezek rájuk nem vonatkoznak!

Hogy viszonozzam a segítséget, a kérdőívet kitöltőknek elküldöm ajándékba egy indiai lakoma ételsorának receptjeit.

Kattints ide a kitöltéshez!

Életmód

Az utóbbi időben számos cikk jelent meg az omega-3 zsírsav okosító hatásáról. A szülők megörültek a kutatási eredményeknek, hiszen az omega-3 egyik legfontosabb hatása, hogy javítja a gondolkodásért és az értelmi képességekért felelős agyterületek működését, valamint alapvető szerepet játszik az agyban levő idegsejtek közti kommunikációs folyamatokban. Az intelligencia és az értelmi képességek pedig ezen a kommunikáción alapulnak. Az omega-3 zsírsavak  táplálkozásunk létfontosságú elemei. A kutatások szerint könnyebben tanulnak az omega-3 zsírsavakat szedő gyerekek, értelmi képességeik is gyorsabban fejlődnek. Javul a figyelmük, koncentráló készségük, valamint felfogó képességük. Jobb tanulmányi eredményeket érhetnek el az iskolában.

Az omega-3-bevitele különösen akkor fontos, amikor a gyermekek agya a legnagyobb mértékben fejlődik, vagyis nagyjából 14 éves korig. Természetesen az omega-3 sem csodaszer. Egy vizsgálat például kimutatta, hogy azoknak a gyerekeknek, akiknek étrendjét megfelelő mennyiségű omega-3-mal egészítették ki, jobb lett a problémamegoldó és koncentráló képessége, valamint gyorsabb lett a felfogása. Egy másik, 8-9 évesek körében végzett kutatás azt mutatta, hogy a rendszeresen omega-3-hoz jutó gyermekek 81 százaléka jobban olvasott, 67 százaléka jobban írt, 74 százaléka pedig jobb eredményeket ért el matematikából.

A vegetáriánus szülőknek problémát okozhat, hogy a cikkek többsége csupán a halat, halolajat tekinti omega-3 forrásnak. Utánajártam azonban, hogy az “okosító zsírsav” megtalálható a növényi olajokban (lenmagolaj, repceolaj, olívaolaj), a magvakban (dió, lenmag, mogyoró) és a szójababban is. Vagyis kiváló omega-3 forrás lehet egy növényi olajjal meglocsolt, lenmaggal ízesített zöldsaláta.

Életmód, Praktikák

Az egészség megőrzésének olyan alternatív formái, mint a jóga vagy az ájurvéda, hazánkban is egyre nagyon népszerűségre tesznek szert, ám úgy gondolom, még mindig nem akkora az érdeklődés, mint Németországban. Az elmúlt hétvégén, január 23-24-én Münchenben voltam, ahol 2 napos Jóga- és Ájurvéda Expot rendeztek. E két ősi gyógymód, életforma nem csupán a betegségek megelőzésére használható, követői kétségkívül szert tesznek egyfajta lelki békére is.

A rendezvény nagyon inspiráló volt, remélem, hamarosan nálunk is lesz hasonló. Számos jógaiskola és oktató képviseltette magát, és természetesen minden szükséges eszközt, segédanyagot megvásárolhatott az, aki a jóga gyakorlásába vág. Rengeteg ájurvéda készítmény volt, teák, gyógytermékek, kozmetikumok. A helyszínen masszázzsal és kezelésekkel is foglalkoztak. Hogy őszinte legyek, az ájurvéda szakácskönyvet azért hiányoltam, mert szerettem volna vásárolni egyet-kettőt. Összesen kétfélét láttam, amiből az egyik megvan, a másiknak pedig csak a felében voltak receptek, a másik fele az ájurvéda tudományáról szólt. Lemondtam róla, mivel a német nyelvtudásom csak a receptek fordításáig terjed.

Jelen voltak még a reiki, a shiatsu, a Tai Chi és a Pilates képviselői is.

A rendezvény maga egy hatalmas épület egyik szintjén volt, középen a kiállítókkal és kereskedőkkel, a két szélén pedig rengeteg üvegfalú teremmel, ahol egész nap workshopok, előadások, kezelések és jógaórák folytak. A jógaórákon annyi ember vett részt, hogy a termek folyamatosan tömve voltak, és sokan nem is fértek be.

Ami különösen tetszett, hogy a büfében csak vegetáriánus ételeket árusítottak, szemben az őszi budapesti Vegetáriánus Fesztivállal, ahol a rendezvénynek otthont adó létesítmény büféje rántott húsos szendvicset árult.

Életmód

Biztosan értesültetek Ti is a Haitin történt súlyos katasztrófáról. Egyházunk, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívõk Közössége fontosnak tartja, hogy az ilyen tragédiák után segítséget nyújtson a károsultaknak. A 2004-es Cunami idején magyar munkatársaink vezették a helyszíni ételosztásokat (közülük Karádi Csaba – Caitanya dás állami kitüntetésben is részesült), mely napi 3 menekült táborban, helyszínenként 1000 adag meleg étel kiosztását jelentette. Az akció pénzügyi részét Egyházunk, az Ételt az Életért Közhasznú Alapítványunk támogatói, valamint állami támogatás biztosították. A jelenlegi helyzetben hasonló forgatókönyv szerint járunk el. Az Ételt az Életért Közhasznú Alapítványunk katasztrófaelhárító csoportja a Haiti katasztrófa helyszínére utazik segítséget nyújtani. Amerikából és a világ több országából is jelentkeztek önkéntesek, akik a magyar csoportunk vezetésével részt vesznek az ételosztásban. A Dominikai Köztársaságban levő ISKCON Központunk szolgál bázisként, majd a határ közelében kialakított ideiglenes konyhából biztosítjuk a károsultak étkeztetését. A Hadügyminisztérium segélycsoportjával is kapcsolatban vagyunk, reményeink szerint a helyszínen is együttműködve dolgozunk.

Ha van rá lehetőséged, kérlek segíts Te is adományoddal, hogy minél több rászorulót tudjunk megetetni.

Számlaszámunk, ahová támogatásodat küldheted: KHB BANK, MKTHK Haiti-alszámla 10201006- 50280757- 00000000.

További információt, a résztvevők beszámolóit, helyszíni tudósítást a http://www.osszetelt.freeblog.hu oldalon találsz.

Előre is köszönjük a segítséget!

Életmód

Írtam egy szakácskönyvet. Az a címe, hogy A kerttől a konyháig. Nem újdonságokról szól, inkább őseink bölcsességéhez, természetes életmódjához szerettem volna visszatérni. A 108 receptből, ételfotókból álló könyv kertészkedési tippeket, hasznos tudnivalókat is tartalmaz.

“Úgy gondolom a friss, saját magunk által szedett zöldségeknél nincs jobb. Más az íze, mint a boltinak, ezáltal más lesz a belőle készített étel íze is. A természetes alapanyagok használata egyre inkább a gasztronómia fontos részévé válik. A kertészkedés harmonikus kapcsolatot teremt a környezettel, ugyanakkor válasz a jól ismert válság problémára is.

Mi kell ahhoz, hogy szemet gyönyörködtető és ízletes ételt főzzünk, amely elégedetté teszi az érzékszerveket? Semmiképpen sem drága, különleges alapanyagok. A hozzávalói a következők:

◆ Egy nagy adag szeretet. A főzésben ez a legfontosabb tényező. Amikor a háziasszony főz a családjának, a kedvenc fogásaikat készíti, mert így fejezi ki a szeretetét. Nemhiába mondják: az ember szívéhez a gyomrán át vezet az út.

◆ Lelkesedés és némi fantázia.

◆ Néhány jó recept.

◆ Egészséges, energiadús hozzávalók. Lehetőleg a saját kertünkből, ha nem, a piacról.

És ami mindezt megkönnyíti s mindennapi étkezésünket még harmonikusabbá teszi, az éppen az az egyszerű alapelv, melyre a könyvemet is igyekeztem felépíteni: mindig az adott évszaknak megfelelő alapanyagokból készíthető a legolcsóbb és legegészségesebb étel.”

A színes, 148 oldalas kiadvány ára 2200 Ft.

Kaldeneker György ajánlása a könyvhöz:

Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretnének elszakadni a rohanó nagyvárosi világtól, picit megpihenni egy nyugodt, ideális környezetben. Mindenkinek, akinek a főzés nem unott és kötelező munka, hanem szeretetteljes gondoskodást jelent.

Kaldeneker György

szakács

A könyv várható megjelenése december 8. Aki itt az oldalon megrendeli, 15 % kedvezményben részesül. A kiadványt utánvételes csomagként küldjük ki  (1980 Ft + utánvétes postaköltség). Ha szeretnéd megrendelni, írj egy kommentet vagy egy levelet a vegavarazs@1108.cc címre.

Életmód, Főzés

A mezőgazdasági állattartás sokkal jobban – mintegy 51%-ban – járul hozzá az üvegházhatás kialakulásához, mint korábban gondolták. Ebbe nemcsak az állatok által kibocsátott gázok, hanem például a tartásuk, a hús feldolgozásának, tárolásának energiaigénye is beleszámít.

Az ENSZ egy 2006-os elemzése már felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket jelent az állattartás a klímára, érzékletes példa volt, hogy például a szarvasmarhák által kibocsátott metán milyen mértékben fokozza az üvegházhatás kialakulását. Az akkori számítások szerint az állattenyésztés – és a hozzá köthető tevékenységek, iparágak – a világ károsanyag-kibocsátásának 18 százalékát teszik ki, és ez meghaladja a szállítási szektor környezetkárosítását.

A World Watch Institute új tanulmánya szerint viszont sokkal rosszabb a helyzet, mert „az emberi tevékenységek által kibocsátott üvegházhatású gázoknak legalább 51 százaléka az állattenyésztésből ered.”

A várhatóan nagy vitákat kiváltó tanulmány írói úgy számolnak, hogy a világ mezőgazdasági állatállományai – tehenek, sertések, juhok, kecskék, tevék, szárnyasok stb. – évente 32 milliárd tonnányi széndioxidot és más káros gázt bocsátanak ki (figyelembe véve a légzést is), és ez több mint az ipari termelésé. A becslések szerint a levegőbe kerülő metán legalább 37 százaléka a szarvasmarháktól ered, és az újabb elméletek szerint a metán harmincháromszor károsabb az éghajlatra, mint a széndioxid. A közvetlen gázkibocsátás mellett rendkívüli károkat okoz az is, hogy egyre nagyobb az állattartásra – ide értve a takarmányozást – felhasznált földek nagysága, vagyis csökken az erdők és természetes növények területe. Arról nem is beszélve – állítják a tanulmány szerzői -, hogy a hústermesztés igen sok járulékos költséggel jár, például az európai sertéseknek Brazíliából szállítják az olcsó szóját, ahogy igen energiaigényes maga a húsevés is, hiszen a húst hűtve kell tárolni, és sokáig kell főzni.

A szakértők úgy vélik, az állattenyésztési gyakorlat megváltoztatása, vagy egyszerűbben fogalmazva: a húsevés visszafogása ma fontosabb feladat a klímavédelemben, mint a fosszilis energiaforrások kiváltása a megújuló energiával. És állítólag az energiafelhasználás megváltoztatásánál gyorsabb eredménnyel kecsegtet a vegetáriánus étkezés, ahogy az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi testületének elnöke, Rejendra Pachauri mondta: „a csökkentett húsfogyasztás a legvonzóbb lehetőség az éghajlat változásának kivédésében”.

Mezőgazdasági szakemberek azt mondják, ezeket az adatokat és elméleteket nagyon alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt cselekednénk, pláne ha meggondoljuk, hogy a világ sok országában a kormányok is támogatják valamilyen formában a mezőgazdaságot, a hústermelést. Kérdés, hogy politikailag mennyire lenne bölcs az amúgy is gyakran tiltakozó állattartókat az állományuk radikális csökkentésére kényszeríteni. Ráadásul nemrégen még az is kiderült, hogy a házi kedvencek tartása is károsítja az éghajlatot. Új-zélandi kutatók szerint legalábbis egy középtermetű kutya táplálásának ökológiai költsége – évi 164 kiló húst és 95 kiló gabonafélét számítva – akkora, mintha 10 ezer kilométert vezetnénk egy 4,6 literes Land Cruisert.

Forrás: MR Online

Életmód