Állok a buszon, óriási tömeg, nem csak a járművön, az úton is. Ennélfogva lassan poroszkálunk. A mellettem lévő széken fiatal pár, 20 év körüliek. Véleményük mindenről van, s ezt kéretlenül is megosztják az utazóközönséggel. Már a következő lámpánál kiderül, hogy majdnem mindenki tök hülye rajtuk kívül. Viszont iszonyú lazák, az egész busszal megosztják az élményt, jól látható és hallható, ahogy a rágógumi mozog a szájukban. Próbálom kizárni, inkább bámulok ki az ablakon, úgyis mindjárt leszállok.
Vérmező mellett egy 65 körüli nő kocog, kissé karikatúrába illő mozgással. Első pillanatban mosolyra késztet, a másodikban elismerést vált ki belőlem. Lazafiú is észreveszi, s bár 30 kiló súlyfelesleggel és óriási sörhassal rendelkezik, ezt sem hagyja szó nélkül. Némi nyál kíséretében fröcsögi észrevételét a lánynak: „B+, ez mit csinál? Úgy fut, mint egy idióta mozgássérült, b+. Az ilyennek ki se kéne jönni az utcára. Megnézném, mennyit nyom fekve, b+.”
Engem nehéz felhúzni, ez az utolsó mondat azonban kiveri a biztosítékot. Békés ember vagyok, és nem állok szóba idegenekkel, de most nagyon vissza kell fognom magam. Mert felébred bennem a vágy, hogy megtudjam, ő vajon mennyit nyom fekve. Persze hiába kérdezném, fogalma sincs. Honnan tudná, amikor edzőterembe kéne járni ahhoz, hogy ez kiderüljön. Mozogni kéne és izzadni. Rajta meg jól látszik, hogy abba nem fektet annyi energiát, mint a kritizálásba. Milyen fekvenyomásról beszél? A nő legalább fut. 65 évesen is futócipőt húz, és fut, ha viccesen is. Nem érdekli, hogy ki mit gondol, ő elhatározta, hogy futni fog, és meg is csinálja. És akkor itt van ez a 20 éves fiú, aki a fekvenyomással jön, amit valószínűleg csak tv-ben látott eddig.
20 évesen nincsenek olyan élményei, amik a futó nőnek 65 évesen megvannak. 20 évesen nem ismeri milyen az, amikor a mentális erő harcra késztet. Küzdelemre a testeddel, az elméddel, a saját határaiddal. Amikor nem ismersz fáradtságot és letargiát. Más állapotba kerülsz, bemelegítsz, összpontosítasz, s amint elkezded végezni a feladatodat, megszűnik a külvilág. Csak koncentrálsz és lélegzel. Boldog vagy a patakokban folyó verítéktől, az átizzadt ruhától, várod az izomlázat, és elégedetten állapítod meg: ismét megcsináltad! Minderről persze fogalma sincs. Csak véleménye van.
Nincs kategorizálva