Életmódnap – nem csak növényevőknek

Augusztus végén kerül megrendezésre a kétnapos, ingyenes  Vegetáriánus Fesztivál, amely immár tizenharmadik alkalommal kerül megrendezésre.

A rendezvény időpontja: 2009. augusztus 29-30.

A rendezvény helyszíne: MOM Művelődési ház (Budapest XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat Művelődési Központ, 1124 Budapest, Csörsz utca 18) Az országos rendezvény szervezői az Egészség-vár Alapítvány (kapcsolat: Jakus Orsolya, orsolya@egeszsegvar.hu, 20/922-3379), az Ablakamagra Életközpont (kapcsolat: Bathó G. Zoltán, zoltan.batho@ablakamagra.hu) és a Yin Yang Net (kapcsolat: Uhrin Olga olgauhrin@yahoo.com, 06 1 555 9199). A rendezvény célkitűzése a vegetáriánus táplálkozás és különböző változatainak bemutatása. Egy lehetőség, hogy a nagyközönség megismerkedjen a növényi étrend előnyeivel és egészséget megőrző hatásával, a vegetáriánus emberekkel, életmódjukkal, döntésük okaival.

Az egész hétvégét betöltő Fesztivál a sokszínűségre és változatosságra épül. Ennek fényében olyan komplex programmal várják a nagyközönséget, amelyben minden korosztály megtalálja a számára értékes információkat és a szórakozási lehetőséget is. Egyaránt számolnak az egészséges életmód iránt érdeklődő réteggel, az útkeresőkkel, a betegségüket gyógyítani, az egészségüket karbantartani kívánókkal. Az ingyenes rendezvényt általában 5-6 ezren látogatják. 

Programok:

• Előadások neves szakemberek tolmácsolásában: a teljesség igénye nélkül Feketéné Bokor Katalin (fitoterapeuta), Varga Sándor (természetgyógyász, író) Benda Judit (gyógyszerész, természetgyógyász, író), Tóth Gábor (élelmiszeripari mérnök, élelmiszer- és táplálkozástudományi tanácsadó.) és Váradi Tibor (természetgyógyász), Wolfgang Köbel (természetgyógyász).

• Természetgyógyászati tanácsadás, hastánc, Thai-chi, Aviva torna bemutató

• Ételkóstoló és non-stop vegetáriánus lacikonyhák, főzőbemutató, receptverseny

• Gyermekprogramok, bűvészparádé, kézműves foglalkozások, játszóház

• Kövi Szabolcs Varázslat című lemezének bemutatója

Életmód kultúrák

A magyar ember a búzát életnek nevezte. E találó elnevezés a búza fontos szerepére utal. Az ember tisztelettel adózik e gabonának, mert a jó termés biztosítja megélhetését a következő évben. Ezért aztán a gabonamagból készült kenyér nem csupán egy étel, hanem az élet jelképe. Az ősi hagyományok szerint az emberek aratás után a templomba mentek, hálát adtak Istennek a termésért.

Sríla Prabhupáda – a Krisna-tudat lelki tanítómestere – leírta az ideális életmódot. Hangsúlyozta, hogy egyszerű életre kell törekednünk, amennyire lehetséges, megtermelni az élelmünket, és figyelmet, időt fordítani a lelki fejlődésre. 

Így van ez Krisna-völgyben is. Elvetjük a búzát, mert hiszünk az isteni gondviselésben. A nyár derekán pedig aratunk, és köszönetet mondunk Istennek szeretetteljes gondoskodásáért. Az aratás első napjának reggelén Krisna-völgy minden lakója kimegy a mezőre, és részt vesz a munkálatokban. 

Az idei aratás csütörtökön kezdődött. A kaszások hasították a kalászokat, a marokszedők kötötték a kévéket, amiket aztán ökrösszekérrel elhordtak a mezsgyére. Ott lelkes Krisna-hívők várták csépharadókkal a gabonát, hogy az magját hullajtva, a szélben pelyváját vesztve a kisköves kézimalomba gurulhasson. Az őrlésnél Krisna-völgy legkisebb lakói is boldogan szorgoskodtak, így gyűlt halomba a tálon a friss liszt és a gabonapehely. Amikor összegyűlt egy kis mennyiség, egy szakács sót és vizet kevert a liszthez, tésztát gyúrt és csapátit sütött az indiai mintára készült, földbe vájt tűzhelyen. Egy másik edényben frissen szedett zöldségekből szabdzsi készült. Amikor a szakács végzett a főzéssel, az ételt felajánlottuk Istennek. 

Ezután még be kellett gyűjteni a szalmát, s hogy ki ne szikkadjon a föld, beszántani a napra került tarlót. 

Hát ilyen egy aratófesztivál Krisna-völgyben.

Életmód kultúrák

A Krisna-völgyi Búcsú idén július 24-26. között lesz. A hagyományokhoz hűen egész nap színpadi programokkal várjuk az érdeklődőket. Teret kap a hagyományos indiai zene, tánc, színdarab és pantomim is. Az idei fesztivál kuriózuma, hogy a rendezvényre látogat egy 22 főből – indiai táncosokból, jógamesterekből és harcművészekből – álló csapat, amely évek óta a lengyel tengerparti városokban tart indiai fesztiválokat sok ezer ember előtt.

Fellép Kövi Szabolcs fuvolaművész is, s idén sem maradhat el a Búcsú talán leglátványosabb programja, a védikus esküvő, ahol tűzceremónia kíséretében fogadnak egymásnak örök hűséget a párok. Bárki ellátogathat a gurukulába, egy  védikus tanrendű iskolába, amely nemrégiben vált akkreditált oktatási intézménnyé. Megtekinthető a tehenészet működésébe és a botanikus kert technológiájába. A látogatók megismerhetik a fenntartható fejlődés európai éllovasát, az Ökovölgy-programot, és előadást hallhatnak az ősi, indiai gyógyászatról, az Áyurvédáról is. A gyermekeket és fiatalokat íjászat, arcfestés, henna-tetoválás is várja! A Búcsú ideje alatt kaphatók helyben termelt gabonából készült különleges sütemények, a krisna-völgyi méhészet termékei, India legkedveltebb történeteit tartalmazó könyvek, valamint a legkülönfélébb kézműves portékák – vagyis minden, ami a természetes-, egészséges- és kiegyensúlyozott élet alapköve.

Idén is lesz Valóság-show a bevállalósoknak. Itt száriba, dhótiba (a férfiak ruhája) bújhatnak a vállalkozók, és felfesthetik homlokukra a Krisna-hívők jelét, aztán megtanulnak purit sütni és meditálni. A Búcsú ideje alatt is negyedóránként indul vendégvezetés a templomépületben magyar és idegen nyelven. Nagy szeretettel várunk benneteket!

Életmód kultúrák

Budapest kulturális eseményei sorában szinte már hagyománnyá vált  a Ratha-játrá, a Szekérfesztivál, mely immár 16. alkalommal fog végig vonulni Budapest utcáin július 12-én, vasárnap (azaz holnap). A Krisna-hívők színpompás felvonulása 11.00 órakor indul a Hősök teréről.

A Szekérfesztivál az India észak-keleti részén fekvő orissza állambeli Dzsagannátha Puriból származik. Ott található Dzsagannátha, Krisna rendkívül népszerű formája, akit Indiában nagy tisztelettelel imádnak. A tiszteletére megrendezett szekérfesztivál minden évben hatalmas tömegeket (több millió embert) vonz az Indiai-óceán partján fekvő városkába. Dzsagannátha Krisna egyik neve, és azt jelenti: az Univerzum Ura. 

A történelmi hagyomány szerint a szekérfelvonulás alkalmával az egyébként csak a templomban látható istenségszobrok elhagyják megszokott helyüket, hogy egy hatalmas szekérre ülve és a városon végigvonulva minden élőlényt áldásban részesítsenek. Ezt a három hatalmas szekeret hívők sokasága kötélen húzza végig a parádé útvonalán, csodálók, hívek és nézők sorfala között. A faragott és színesre festett szekereket, melyeket gazdagon feldíszítenek virágokkal és fűzérekkel, énekkel, zenével és tánccal kísérik. Menet közben  pompás ételeket ajánlanak fel az Univerzum Urának a szekéren, majd ezeket később kiosztják a tömegnek. Harmincöt éve a Krisna-hívők Nemzetközi Szervezete a Ratha-játrát világszerte számos városban megrendezi, New Yorkban éppúgy, mint Londonban, Sydney-ben vagy Budapesten.

A holnapi fesztivál végső helyszínén, a Vörösmarty téren színes színpadi műsor, indai vegetáriánus ételek és kézműves kirakodóvásár várja a vendégeket. A fesztivált Ranjit Rae, India magyarországi nagykövete nyitja meg. Akinek van kedve, jöjjön el, jól fog szórakozni!

Életmód kultúrák

Tegnap valahogy a kezembe került a naplóm, amit 2006-ban írtam Indiában Gaura Sakti prabhu kérésére (ő Krisna-völgy vezetője), amikor egy 50 fős csoporttal utaztunk, és az ő blogjára tettem fel mindennap az aznap eseményeket. Szóval tegnap beleolvastam, és rögtön felelevenedtek az élmények. Ez egy nagyon jó út volt, nagyon szerettem. Más az ottani kultúra, mások az emberek, számomra nagyon szórakoztató. Az ottani közlekedésről szóló rész szerintem elég izgalmas, és bár nincs köze a főzéshez, gondoltam, esetleg érdekel valakit…

„Az utazást Rádhá Krisna prabhu szervezte. Mindenre gondolt, még otthon elintézett mindent, amit csak lehetett. Már néhány hónapja percre pontosan tudta, hogy mikor mit fogunk csinálni, mivel utazunk, hogyan, mikor, mit eszünk. Nagyon lelkesen dolgozott azért, hogy jó körülmények között pihenhessünk. Persze ha valaki Indiába utazik, nem lehet mindent előre kiszámolni. Az örök törvény: MINDIG KÖZBEJÖN VALAMI! Gaura Sakti prabhuék például előttünk érkeztek Puriba, és amikor el akarták foglalni a szállodai szobájukat, kiderült, hogy a szálloda néhány napja bezárt. Govinda Nandana prabhu, aki éppen Gujaratban kutatta a zebutartás rejtelmeit, valahol vidéken akart utazni, vonatjegye is volt, de nem ment a vonat, mert közben felszedték a síneket! Hát ezeket lehetetlen bekalkulálni. De Indiában mindenre készülni kell…

Rádhá Krisna prabhu nagyon-nagyon türelmes, és megoldja a problémákat. Tegnap motoros riksával akartunk hazajönni a városból. Ezt a szerkezetet magunk között amúgy csak „kamikázénak” hívjuk, ugyanis a sofőrök úgy vezetnek, mintha éppen öngyilkos bevetésen lennének. Ezt az élményt főleg estefelé lehet teljességében megízlelni, amikor jobban megélénkül a forgalom… Szóval elmentünk Rádhá Krisna prabhuval bérelni néhány ilyen járgányt. Megállított a téren egy riksást, és mondta neki, hogy kellene 13 motoros riksa. Az ember bólogatott, érti, és mutatta, hogy itt van, szálljunk be. Rádhá Krisna mosolyogva elmondta, hogy nem 1, hanem 13 kell. És rajzolta a levegőbe: “Látod, 1 és 3, a tiéd és még 12.” Emberünk bólogat, érti. Akkor kell az övé, és még egy. „Nem, 13 – rajz a levegőben – látod? 1 és 3.” Ember bólogat, érti. Az övé és még kettő. Gondoltam, szólok, hogy menjünk innen, ebből sosem lesz semmi, de Rádhá Krisna türelmes. Elmagyarázza még vagy ötször. Próbálja arról az oldalról is megközelíteni, hogy 48-an vagyunk, azért kell 13. Ok, az ember megértette, megegyezünk az árban, elmegy, hogy összeszedje a társait. Eltelik két perc, visszajön. Mondja, hogy elég lesz csak 8, mert egy motoros riksában 6! ember is  elfér. Rádhá Krisna elmagyarázza, hogy mi biztosan nem, szóval legyen 13. „Ok, ok meglesz.” Ember el. Két perc múlva újra visszajön, és újra előáll az ötlettel, hogy egy motoros riksában 6 ember is elfér. Rádhá Krisna újra rámosolyog, és újra elmagyarázza, hogy nem fogunk hatan ülni. És ekkor végre az ember összeszedi a kocsikat. Elég jó pénzt kap érte, szóval fontos fuvar vagyunk neki, ezért aztán kedvesen beszélgetni próbál:

– Oroszok vagytok?

– Nem.

– Angolok?

– Nem. 

Kicsit elbizonytalanodik, látszik, hogy több ötlete nem lesz, ezért Rádhá Krisna megszánja:

– Magyarországról jöttünk! 

Az ember meglehetősen zavarba jön, de rögtön feltalálja magát:

– Hungary? Very nice country, very nice! 

Én pedig nagyon jól szórakozom a hátsó ülésen

Érdekesek ezek az emberek. Más a gondolkodásmódjuk, más a temperamentumuk, mások a szokásaik. Ezekből adódhat némi kommunikációs nehézség. 

…Reggel elindultunk Ekacakrába, Nityánanda Prabhu születési helyére. Fél hétkor felszálltunk a buszra, legtöbben kissé álmosak voltak. Ha Magyarországon vagyunk, azt gondoljuk, nem baj, majd alszom a buszom. Ez itt, Indiában, lehetetlen. Rádharadya prabhu azt állítja, hogy annál, hogy Indiában buszozik az ember, csak egy dolog rosszabb: ha Indiában buszra szállsz. 

Itt ugyanis nem léteznek közlekedési szabályok. Egy szabály létezik: bármerre mész, egész úton nyomd a dudát. És ezt lelkesen be is tartja mindenki. Megyünk a busszal az úton, velünk szemben is jönnek buszok, meg nagy teherautók, és amikor a frontális ütközés előtt sikítozni kezdünk, valamelyik kitér. Az út olyan széles, hogy csak egy autóbusz fér el, de mindkét oldalán jönnek gyalogosok, riksák, ökrösszekerek, biciklisek, és minden, amit csak el tudsz képzelni. Közben dudálunk, ahogy mások is. Mint egy szellemvasút! A legfélelmetesebb a vasúti átjáró. Lezárják a sorompót, közben mindkét oldalon teljes útszélességben felsorakoznak a járművek. Aztán sorompó fel, és elindulnak egymás felé, mint régen a lovagi tornákon az ellenfelek. Ha valaki még nem tapasztalt halálfélelmet, próbálja ki! Drága a repülőjegy, meg messzire kell utazni, de ilyent nem lehet máshol tapasztalni. Ennek az ekacakrai útnak még azt volt a különlegessége, hogy hihetetlen gödrös úton mentünk, minek következtében borzalmasan rázott a busz. Egy idő után már annyira, hogy mindenünk viszketett. Kandarpa boldog volt, mondta, hogy Magyarországon vannak olyan fogyasztó szalonok, ahol gépekkel érik el ugyanezt, de komoly összegeket kell fizetni érte, és ez itt benne van az árban. 

Az sosem volt világos előttem egyébként, honnan tudják a sofőrök, hogy merre kell menni, vagy hol vannak éppen. Itt vidéken nincsenek helységnév táblák, utcanév táblák, vagy ilyesmi. Ez is része a misztikus Indiának.”

Életmód kultúrák

Néhány hónapja Budapesten, Pest-megyében és Kaposváron bárki bio-organikus, Krisna-völgyben készült menüt ebédelhet. A VegaFutár vegetáriánus ételkiszállító ugyanis ezeken a területeken vesz fel megrendeléseket, és szállítja napi rendszerességgel a biofarmunkon termelt zöldségekből, az éttermünk által főzött finomságot. Jó lehetőség ez azoknak, akiknek nincs kertjük, vagy idejük a főzésre, de fontosnak találják, hogy tiszta, organikus alapanyagokból készült ételeket fogyasszanak. 

Sokan egyetértünk abban, hogy nem mindegy, hogy milyen alapanyagból főzünk. Azonban egyre ritkábban találunk  vegyszer- és génmanipuláció-mentes zöldségeket és gyümölcsöket. Persze a saját kertünkben termelhetünk tiszta zöldségeket, azonban nem mindenkinek van erre lehetősége, és piac sincs mindenhol, ahol nénikéktől vásárolhatnánk. 

Krisna-völgyben organikus – vagyis teljesen természetes és vegyszermentes gazdálkodást folytatunk. A 250 hektáros terület több mint felét műveljük meg környezettudatos módszerekkel, aminek eredményeként önellátóak vagyunk a gabona, a zöldségek és a gyümölcsök területén. 

A földnek, az ökröknek, a természetnek, valamint a tavalyi évben megépült háromhajós pincének köszönhetően mindennap friss, károsanyag-mentes vegetáriánus fogások kerülhetnek az asztalra. Konyhánkon a kerti áruk tisztasága még inkább felértékelődik, hiszen nemcsak megbízható eredete tesz egy zöldsége és a belőle készült ételt „biová”, hanem azok a folyamatok is, amelyeken átmegy a főzés során. Bár használunk mai recepteket is, a fogások jórészt az ősi indiai tradíció megszokott és jól bevált, több ezer éves módszerei alapján készülnek, akkor pedig még nem ismertek  állományjavítót, mesterséges színezéket és egyéb, E-számokkal jelzett titokzatos alkotórészeket. Így – a megbízható tudásra támaszkodva – mi sem alkalmazunk semmilyen mesterséges anyagot a főzés során. 

Ahogy visszaolvasom, tipikus reklámanyagnak tűnik, de inkább csak infónak szántam, mert szerintem különleges dolog, hogy az országban Krisna-völgyi bio-organikus menü rendelhető.

Életmód kultúrák

A főzésben a legfontosabb tényező a szeretet. Amikor  egy háziasszony a családjának főz, a kedvenc ételeiket készíti, hogy örömet okozzon a gyerekeinek és a férjének. Azért, mert így fejezi ki szeretetét. Egy ízletes, melegen tálalt ebéd még nagyobb elégedettséget nyújt, ha az, aki főzte, teljes szívéből elégedetté próbálja tenni azt, aki megízleli az ételt. Azt mondják, az ember szívéhez a gyomrán át vezet az út. A vaisnava írások szerint is a szeretet kimutatása ételt adni és elfogadni. 

Így van ez Krisna-völgyben is, amikor a hívők az imádatot és a szertartásokat végzik. Néhány vendég – aki először látogat el Krisna-völgybe –, elcsodálkozik Krisna oltáron álló formájának imádatán. Ennek az imádatnak egyik része az ételfelajánlás. Felmerül a kérdés, hogy Isten éhes marad, ha mi nem ajánlunk neki ételt? Szüksége van Istennek az általunk főzött ételre, amikor ő mindennek a teremtője? A megoldás egyszerű: azért főzünk Krisnának, mert ezen keresztül az odaadásunkat ajánljuk fel Neki. 

A templomi imádat során a főzésnek szigorú szabályai vannak, melyeket sok ezer éves szentírások fektettek le. Benne van, hogy ki főzhet, hogyan főzhet, mikor vannak az ételajánlások, és az is, hogy mit tartalmaz egy-egy ajánlás. Egész Indiában és világ összes vaisnava templomában így végzik.

Az imádatnál csak kétszer avatott hívők (bráhmanák) főzhetnek, akik természetesen gyakorlottak az indiai vegetáriánus konyhaművészetben. Mielőtt bemennek a konyhába, megfürdenek és tiszta, frissen mosott ruhát vesznek fel. A hajukat összefogják és lefedik. Természetesen a konyha és az eszközök is rendkívül tiszták. 

A legbőségesebb ételajánlás a déli, amit rádzsa-bhóga ajánlásnak nevezünk. Ennek során 11 preparáció készül. Ez egy dhál (hüvelyesből készült leves), rizs, csatni (édes-csípős mártás), 2 féle szabdzsi (főétel), sós csemege, édesrizs, valamilyen darabos édesség, egy kenyérféle, saláta és ital. Hogy éppen melyik recept készül, az természetesen függ a szezonális zöldségektől, de a szakácstól is, aki egymáshoz illő ételeket állít össze, és nem csak az ízekre, de a színekre is figyel. Ismernie kell a fűszerezés tudományát, hiszen az indiai konyha nagyon sok fűszert használ, melyek kiemelik az ételek ízét, ugyanakkor az emésztést is segítik. 

A szakácsnak a lehető legízletesebb ételsort kell elkészíteni viszonylag rövid idő alatt, és ez jó szervezést, hozzáértést igényel. Megtervezi, hogy milyen sorrendben készíti az ételeket. Pl. ha csicseriborsót készít, már előző este be kell áztatni. Olyan ételekkel kell kezdeni, amiket hosszabb ideig kell főzni, pl. felteszi a khirt (édesrizst), elkészíti a házisajtot, begyúrja a tésztát, hogy annak legyen ideje pihenni. Felrakja a csatnit, a hüvelyeseket főzni, majd hozzákezd a zöldségfélékből készült főételekhez, szabdzsikhoz. Arra is figyelni kell, hogy amikor pontosan déli 12 órakor a felajánlás az oltárra kerül, a meleg ételeknek valóban melegnek kell lennie, semmi ne hűljön el. 

Az ételek kizárólag hagyományos, indiai receptek alapján készülhetnek. A szakács sosem kóstol bele az ételbe, hiszen az első, aki azt megízleli, Krisna, a felajánlás során. A megfelelően elkészített étel gyönyörködteti a szemet, az orrot és a nyelvet. Egy jó szakács figyel arra is, hogy amikor a tálca, amin az étel van, vonzó legyen. A színek összehangolása is a feladata: a lepény, leves, rizs, citromszeletekkel és friss korianderlevéllel díszített zöldségételek, különbözõ színû és formájú édességek kellemes látványt nyújtanak.

Az étel, ami Krisna tányérján volt, praszádam (Isten kegyének megnyilvánulása) lesz, amit aztán szétosztunk a hívők között.

Életmód kultúrák

A vasztu a védikus építészet művészete, a harmonikus otthonteremtés tudománya, akár a feng shui. Életünk minden területét harmónia hatja át, ha környezetünket a vasztu alapján elõírt szabályoknak megfelelõen alakítjuk ki. A vasztu azon alapul, hogy felismerjük a házunkat, lakóhelyünket alkotó elemek finom törvényszerûségeit és alkalmazzuk őket. Néhány éve kiadtunk egy könyvet, Gauranga Das Vasztu, az otthonteremtés időtlen tudománya című írását, ebből származik ez a rövid rész a konyha felépítéséről.

A konyha számára a legjobb hely a házban a délkeleti sarok, mivel ez a tûz-elem tartózkodási helye. Egyes források szerint az északnyugati sarok is kedvezõ, de a legjobb mindenképp a délkeleti. Lehetõség szerint érdemes a konyhában egy kisebb emelvényt létrehozni, amelyen a tûzhely áll, és ahol a fõzés zajlik. Lehetõleg a konyha délkeleti sarkában legyen, és ne érjen egészen a falig – legyen tõle néhány centiméter távolságra. A gáztûzhely legyen a konyha délkeleti sarkában, kis távolságra a faltól, úgy, hogy a háziasszony kelet felé fordulva tudjon fõzni. A csap és a mosogató legyen a konyha északkeleti sarkában. A keleti oldalon ugyanakkor nagy ablakok lehetnek és a szellõztetõ-berendezést is itt helyezhetjük el, a déli oldalra pedig kisebb ablakokat jó tenni. A szagelszívó szintén a keleti falon legyen a délkeleti sarokban, és kelet felé távozzon az elhasznált levegõ, füst stb. A konyha ajtaja vagy az északi oldal északkeleti részén, vagy a nyugati oldal északnyugati részén legyen, de ne teljesen a sarokban. Az ajtó semmiképpen ne legyen a déli oldalon. A szekrényeket, konyhakredenceket a déli és keleti oldal mentén helyezzük el!

      A halvány rózsaszínre vagy narancssárgára festett falak étvágygerjesztõ hatásúak, de a vöröses, sárgás vagy barnás színek halvány árnyalatait is használhatjuk. A feketét és a fehéret azonban lehetõleg kerüljük. A jó étel és a jó pénzügyi helyzet között összefüggés van. A konyha keleti falán elhelyezett tükör segít a pénzügyi helyzet stabilizálásában. Az ivóvizet az északkeleti sarokba helyezzük, a seprût és egyéb tisztítóeszközöket pedig a konyha északnyugati sarkába. A rizst, lisztet tartalmazó edényeket és egyéb nehéz tárgyakat tartsuk a konyha délnyugati sarkában. Ha semmiképpen nem lehet a konyhát az épület délkeleti részében elhelyezni, akkor kerülhet az északnyugatiba is. Még a nyugati oldalon is elfogadható. Ha azonban az északkeleti oldalra kerül, akkor növekszik a feszültség, és nagy veszteségek érhetik a ház lakóit. Ha a konyha a délnyugati oldalra kerül, a házban sok lesz a veszekedés, s ez megnehezíti az életet. Ha az északnyugati irányban van, akkor a kiadások növekszenek és lelassul az anyagi elõrejutás, továbbá mindig fennáll majd a veszélye, hogy valaki megégeti vagy leforrázza magát. A legveszélyesebb azonban az északi oldalon lévõ konyha. Mivel ez Kuvérának (a félistenek kincstárnokának) a lakhelye, a kiadások nem várt méreteket ölthetnek.

      A háztartási gépeket is a déli oldalon helyezhetjük el. Az edényeket és a fõzéshez szükséges nyersanyagokat a déli vagy a nyugati oldal mentén elhelyezett szekrényekben tárolhatjuk. A tûzhely ne legyen pont a konyhaajtóval szemben. Ha a konyhában van étkezõasztal, akkor az északnyugati vagy a nyugati oldalon kell lennie. A keleti vagy északi oldalon inkább könnyebb tárgyakat tartsunk.

      A hûtõszekrény a délkeleti, déli, nyugati vagy északi fal mellett legyen, de semmiképp ne állítsuk az északkeleti oldalra. Ha a délnyugati sarokban áll, akkor legalább 30–40 cm-re tegyük a faltól, másképp mindig el fog romlani.

Életmód, Praktikák kultúrák

Néhány napja írtam egy bejegyzést az új boci, Csandan születéséről, ennek kapcsán pedig a tejről. Többen elámultak rajta, hogy a tejet ilyen egyszerűen lehet sűríteni, így rengeteg édesség és más étel alapanyaga lehet. Elhatároztam, hogy megint írok egy keveset a tejről, és hát jöjjön egy újabb tejes édesség is.

Az ősi védikus írások csodaételként tartják számon a tejet, hiszen a jó egészség megõrzéséhez szükséges valamennyi tápanyagot tartalmazza. Azt mondják, hogy az étel feladata az élet meghosszabbítása, az elme tisztítása és a fizikai erõ növelése. Azonban nem mindegy, hogy az étel miből készül. Az írások szerint csak a tejtermékekből, cukorból, rizsből, gabonából, gyümölcsökből és zöldségfélékből készült ételek bírnak ilyen hatással.  A tej segít a finom agyszövetek kiépítésében is. Az õsi Indiában sok-sok jógi élt pusztán tejen, melybõl akkora bõség volt, hogy a családok ingyen osztogatták. És minthogy a tej testileg és lelkileg is tápláló, a védikus kultúra az emberi társadalom számára elengedhetetlen fontosságú tápláléknak tartja.

Felhasználása

A tehéntej a védikus fõzés három alapvetõ alapanyagának forrása: 

1. Készülhet belőle ghí, azaz tisztított vaj. A vaj legjava, minden zsíradék közül a legkiválóbb. Enyhén édeskés, mogyorószerû íze és illata ellenállhatatlanul csábítóvá teszi a benne sült ételeket. Íze mellett más elõnyökkel is rendelkezik. Igen magas hõmérsékletûre melegíthetjük, anélkül, hogy megégne. A ghí minden olyan célra megfelel, amelyre bármilyen más zsiradékot használnánk. Hûtõszekrény nélkül is hónapokig eláll, elkészítése egyszerű. 

2. Panír – azaz házisajt. A nyugati sajtot Indiában nem ismerik, jobban kedvelik a friss tejtermékeket. A panír sokféleképpen felhasználható: levesekbe keverhetjük, vagy natúr fogyaszthatjuk, kipréselve pedig édességeket készíthetünk belõle, vagy kockákra vágva nyersen, illetve kisütve zöldségételekhez adhatjuk. 

3. Dahi – joghurt. Az indiai konyha a joghurtot natúr, vagy más ételek készítése során használja. Enyhe íze jól kiegészíti a fûszeres ételeket.

Sűrített tej

Nagyon érdekes figyelni a tej sűrítésének folyamatát. Az ember felrakja a friss, habos tejet, aztán 2 óra múlva jóval kevesebb, karamellszínű és rendkívül ízletes, formázható anyag lesz belőle. Ha cukor nélkül sűrítjük amíg teljesen megszilárdul, gyúrható anyag lesz, akkor khoyát készítünk, ami aztán rengeteg édesség alapanyaga. Hozzátesznek cukrot, aszalt gyümölcsöket, magokat és töltelékként, esetleg bundában vagy kigolyózva sütik. Számos variáció létezik. Amikor cukorral sűrítjük szilárdra a tejet, ízesítjük valamivel és formázzuk, akkor burfi lesz belőle, ami olyan, mint nálunk a tejkaramella nevezetű cukorka. Ha a tejet nem sűrítjük be teljesen, teszünk bele rizst és ízesítőket, akkor pedig khir, azaz édesrizs készül, aminek a receptjét le is írom.

Khir 

Hozzávalók:

5 dkg rizs

2,5 l zsíros tej

1/2 kávéskanál õrölt kardamom

2 babérlevél

10 dkg cukor

Egy vastag edényben felforraljuk a tejet. Úgy állítjuk be a lángot, hogy a tej enyhén lobogjon, de ne fusson ki. Beletesszük a rizst, a cukrot és a babérleveleket. Addig fõzzük, míg a tej kb. felére-kétharmadára sûrûsödik, és a rizs kicsit szétfõ. Belekeverjük az õrölt kardamomot, még 5 percig fõzzük, majd lehúzzuk a tûzrõl. Alaposan behûtve tálaljuk. Kardamom és babérlevél helyett ízesíthetjük fahéjrudacskákkal, sáfránnyal, egy csipetnyi kámforral vagy akár gyümölccsel is. Az egyik kedvencem az epres, illetve a darált dió-banán-reszelt citromhéj ízesítésű. Vannak, akik a cukrot a végén teszik bele, én azért szoktam az elején, mert kissé karamellesebb, ízletesebb lesz. A végeredmény egy krémes állagú, ínycsiklandó édesség.

Életmód, Főzés, Praktikák édesség, indiai konyha, kultúrák

Tegnap egy gyönyörű kis boci született Krisna-völgyben. Azért is különleges, mert az apja zebu, egy indiai tehénfajta.

Krisna-völgyben a teheneket a tejükért tartjuk. A szentírásaink elítélik az állatölést, és arról is írnak, hogy a tej fontos táplálék az ember számára. Létfontosságú vitaminokat és fehérjét tartalmaz, forrón fogyasztva pedig segíti a finom agyszövetek kialakulását. A Védák azt írják, hogy a tehén olyan az ember számára, mint az anya, mert a tejével táplálja őt. Krisna-völgyben ezért nem is állattenyésztésről, hanem tehénvédelemről beszélünk. Nagyon személyesen kezeljük őket, mindegyiküknek neve van, más-más személyiséggel, tulajdonsággal rendelkeznek. Nem kihasználni szeretnénk őket, hanem megfelelő módon gondoskodni róluk. Természetesen öregkorukban sem kerülnek vágóhídra, csak mert tovább már nem hasznosak számunkra. Ugyanúgy nem tesszük ezt velük, ahogy az anyánkkal sem tennénk.

Ő itt az új boci, aki a Csandan nevet kapta:

Az alábbiakban egy egyszerűen elkészíthető, Indiában közkedvelt édesség, a pera receptjét  szeretném megosztani. Sok édesség készül tej sűrítésével, a pera is közéjük tartozik. Nagyon érdekes, az ember felteszi a tejet, és addig főzi, amíg gyúrható, tejkaramellhez hasonlatos nem lesz. Ezt khoyának hívjuk, és ez megszámlálhatatlan édesség alapja.

Pera

Hozzávalók:

2 l zsíros tej

1,2 dl cukor

½ kk őrölt kardamom

Feltesszük a tejet egy nagy, vastag aljú lábosban. Minél szélesebb az edény, annál hamarabb elkészül az édesség. Felforraljuk, majd kissé levesszük a lángot, a lényeg, hogy állandó forrásban legyen, de ne fusson ki. Időnként megkeverjük. Másfél-két óra múlva elkezd sűrűsödni, akkor már gyakran keverjük. Karamell színű lesz, és egyre sűrűbb. Az utolsó 10-15 percben már ott állunk mellette és folyamatosan keverjük, különben odaég. Egészen addig hagyjuk sűrűsödni, amíg gyúrható, de azért kissé krémes, nem túl száraz anyag lesz belőle. Ekkor levesszük, és kihűtjük. Hűlés közben is keményedik valamennyire. Amikor kihűlt, beletesszük a kristálycukrot és az őrölt kardamomot, majd jól összegyúrjuk. Kb. 5 cm hosszú, másfél cm átmérőjű kis rudakat formázunk belőle, amit aztán kristálycukorba hempergetünk.

Életmód, Főzés édesség, indiai konyha, kultúrák