A parata gazdag indiai lepényféle, mely igazán Punjáb tartományban népszerû, ahol hatalmasra nyújtják. Gyakran regggelire fogyasztják, egy darabka vajjal és néhány kanál natúr joghurttal. Tálalhatjuk szabdzsival vagy csatnival is, esetleg uborka raitával. Többféle töltelékkel készülhet, pl. krumplival, karfiollal, zöldborsóval, retekkel vagy panírral. A jó parata ízletes, és szinte szétolvad a szájban.
–
Alu parata
Hozzávalók:
200 g teljeskiõrlésû liszt
100 g fehér liszt
5 ek olaj
1 dl meleg víz
2 kávéskanál só
A töltelékhez:
3-4 közepes burgonya
1 evõkanál ghí vagy olaj
1 evőkanál apróra vágott zöldpaprika
1 evőkanál reszelt friss gyömbér
1/2 kk őrölt koriander
1/2 kk őrölt római kömény
1/2 kk feketebors
1/2 kk chat masala
2 kávéskanál só
1 evõkanál friss korianderlevél vagy petrezselyem
olaj a sütéshez
Először elkészítjük a parata tésztáját. A lisztet egy tálba tesszük, sózzuk, hozzáadjuk az olajat és a meleg vizet, majd gyorsan összedolgozzuk. Ha szükséges, adjunk még hozzá vizet. A tésztának közepes állagúnak kell lennie, nem lehet sem túl kemény, sem túl lágy. Inkább a lágy felé hajlik, de ne legyen ragacsos, hogy könnyen tudjunk vele dolgozni. Ha elkészült, gondosan lefedve állni hagyjuk, hogy ne száradjon ki. Közben elkészítjük a tölteléket.
A burgonyát héjában megfõzzük, meghámozzuk, és villával összetörjük. Belekeverjük a fûszereket, a finomra metélt koriandert vagy petrezselymet, és kihûtjük. A tésztából 10 gombócot gyúrunk, melyeket egyesével kerek lepényekké nyújtjuk. A közepére helyezzük a töltelék tizedrészét. Ekkor fogjuk a tészta széleit, és a tetején összefogjuk, mint egy batyut. Lecsípjük a felesleges tésztát, és kissé lelapítjuk. Az így kapott korongokat egy sodrófával óvatosan vékonyra nyújtjuk. A maradék lepénykékkel ugyanígy járunk el. Vigyázzunk, nehogy kiszakítsuk a vékony tésztát!
Egy palacsintasütõben egy evõkanál ghít vagy olajat melegítünk, beletesszük az elsõ paratát, és kis lángon, többször megfordítva mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Ugyanígy járunk el a többi töltött paratával is.
Hémanginak hívnak. Emlékeim szerint tízéves lehettem, amikor először vettem fakanalat a kezembe. Húsz éve vagyok vegetáriánus. Jelenleg Budapesten tartok főzőtanfolyamokat, eddig négy könyvem jelent meg. A szívemhez legközelebb a sokszínű és varázslatos indiai konyhakultúra áll.
Isteni! 🙂 Majd kipróbálom!
Duende, nem fogod megbánni! 🙂
Hú, ez tényleg nagyon jól hangzik!!! Ha mondjuk este előkészítem és a hűtőbe teszem a reggeli sütésig, gondolom nem lesz semmi baja, ugye??
Niki
Niki, nem is tudom. Ez egy nagyon vékony tészta, én félnék, hogy összeragad, túlnedvesedik, ilyesmi. Azt hiszem, akkor inkább csak előkészíteném a tölteléket, begyúrnám a tésztát (talán kicsit még lágyabbra) és lefedném egy tállal, hogy ne száradjon ki. Aztán reggel gyorsan megcsinálnám sütés előtt a paratákat, mert az nagyon gyors. Egyet megcsinálsz, elkezded sütni, és amíg sül, összerakod a következőt.
Ezigaz, látod erre nem is gondoltam. Köszi a jótanácsokat 🙂
Egyetértek Hémangival, mert én előre megcsináltam a lepényeket és csak aztán sütöttem, de már így is túlnedvesedett és összeragadt egy kicsit.
De így is nagyon finom lett!
Köszi a recepet! 🙂
Hé! Nem látszik a nevem.
Ami egyébként CSillagtáncos 🙂
Szerintem ez egy szép név! 🙂
Jól hangzik:)
Szia!
Nagyon tetszik ez az étel, teljesen nekem való. Köszönöm a receptet!
Jó volt olvasni a búcsúról is a beszámolódat, no meg látni a lángost.
Remélem, egyik évben majd én is el tudok menni.
Napmátka, eszembe is jutottál amikor felraktam! Tudom, hogy te is szoktál hasonló ételeket főzni. Remélem, a jövő évi Búcsún találkozunk.
Engedelmeddel felhasználtam a linket a blogomba. Ugyanis kérdezték tőlem, mi az a parata, és így nem kell külön leírnom. 🙂
Boci, csak nyugodtan!
Egyszer régen készítettem már hasonlót, ezt is ki fogom próbálni, nagyon tetszik!:)
Limara, nekem az egyik kedvencem. Nagyon gyorsan elkészül és nagyon finom.
Harika!
Én nagyon szeretem a paratát de sosem sikerül rendesen pedig több receptet is kipróbáltam. Nekem állandóan kiszakad a tészta nyújtás közben. Mit csinálok rosszul?
Először is annyi víz kell bele, hogy ne ragacsos, de könnyen kezelhető tészta legyen, ez fontos. És persze óvatosan kell vele bánni. Próbáld ki úgy, ahogy leírtam, remélem, sikerülni. Majd írd meg!
Yamm! Én ilyet egyszer a mongoloknál ettem, ez náluk tradicionális étel. És rendkívül ízletes! Évekkel ezelőtt volt… hosszú évekkel ezelőtt, és most nagyon örülök, hogy rátaláltam erre a receptre! Végre elkészíthetem én is! Köszönöm!!!!
Kedves Hémangi!
Elkészítettem és nagyon finom volt. Ennek a sikerélménynek köszönhetően ,karácsonyra megleptem magam és családomat 2 szakácskönyveddel. A fiam szakács és már Ő is főzött a recepted alapján. A hétvégén valami finomat készítek, természetesen a szakácskönyvedből! 🙂 További sok sikert! 🙂
Köszönöm szépen!