Napjainkban az ételízesítő már-már annyira hozzátartozik a magyar konyhához, mint a bors vagy a pirospaprika. Bár az ötlet zseniális, sosem voltam oda érte, mert ritkán tapasztaltam ennyire mű ízt. Egy ideje úgy oldom meg a dolgot, hogy saját készítésű ételízesítőt használok. Hogy mi a baj a boltival? Egyetlen szó: az ízfokozó. Látszólag ez jó is lehetne, mert hát az ételízesítőt ugye azért használja az ember, hogy fokozza az ízeket. Csak hát emögött az egyetlen szócska mögött a nátrium-glutamát áll. A nátrium-glutamátról ezt kell tudni:
„A legújabb kutatások szerint a Na-glutamát nem egyszerűen csak allergiát okoz, de idegi elváltozásokat is, mint pl. Parkinson- vagy Alzheimer-kór. Az összefüggésekre a 70-es években figyeltek fel, amikor hosszabb időt Kínában töltött páciensek egyaránt elesettségről, nyakban, karon és háton érzett fokozott viszketésről, heves szívverésről panaszkodtak. A gyanú a Kínában már 100 éve intenzíven alkalmazott ízfokozóra, a nátrium-glutamátra terelődött. Érdekes módon a tünetek sokkal határozottabban jelentek meg az európaiak és amerikaiak esetében, míg a kínaiak és japánok viszonylag ellenállóbbaknak bizonyultak. Tény azonban, hogy az emberek zöme érzékenyen reagál a glutamátra. A súlyos asztmásokat pedig kifejezetten megviseli a glutamát csekély jelenléte is. Sokáig az FAO vagy az EU szakértői elbagatellizálták a jelenséget, mondván, nincsen tudományos bizonyíték a glutamát egészségi kockázatára. A vitatott ízfokozók legújabb megítélése sokkal szigorúbb: a Független Egészségtanács Fóruma (az UGB Fórum) áprilisi száma éppen ezzel foglalkozott. A cikk szerint a glutamát igenis kerülendő, egészségkárosító hatású adalékanyag. Sajnos a hagyományos élelmiszerek (főként konzervek, levesporok, fűszerkeverékek, fűszersók) bőségesen tartalmaznak Na-glutamátot.” (terebess.hu)
Házi ételízesítő
Hozzávalók:
40 dkg sárgarépa
20 dkg fehérrépa
20 dkg karfiol
20 dkg karalábé
30 dkg kaliforniai paprika
30 dkg zeller
30 dkg paradicsom
1 nagy csokor petrezselyem
1 nagy csokor zellerzöld
A zöldségeket alaposan megtisztítjuk, és kis darabokra vágjuk. Az összeset ledaráljuk és jól összekeverjük. Innentől több lehetőség áll rendelkezésünkre:
1. A zöldségkeverékbe teszünk bele 4 evőkanál sót, megkeverjük és kis üvegekbe tesszük. Sokáig eláll, de figyeljünk rá, hogy ne sózzuk túl az ételt!
2. Ha nyáron készítjük, fogunk 2 nagy tepsit, vékonyan szétterítjük rajta a zöldséget, és a napon megaszaljuk.
3. A tepsit a sütőbe tesszük, és úgy aszaljuk meg.
4. Aszalógépbe rakjuk a zöldségkeveréket, és ott aszaljuk.
Én kipróbáltam a sózott, nyers változatot és a szárítottat is. Mindkettő kiválóan működik, de általában szárítottat használok. Amikor kész a szárítás, kapcsos üvegbe tesszük, és lezárjuk. Sokáig eláll, bátran használhatjuk, amíg el nem fogy. Tehetjük levesekbe, főzelékekbe, zöldségraguba, alapleveket készíthetünk vele, szóval kísérletezzünk nyugodtan!
Szia,
Én tulajdonképpen nem az Ételízesítő receptjéhez szeretnék hozzászólni,
csupán kérdezni szeretnék az ökovölgyi élettel kapcsolatosan.
Viszont nem szeretném megbontani a Blog-ot, ezért inkább, ha lehet
privát.
Köszönöm szépen,
Neves Regina
Szia Regina, ez a címem: [email protected]
Várom a leveled, minden jót!
Na, most aztán furdalhatja az oldalamat a kíváncsiság! :)))
Egyébként az én ételízesítőm is hasonló, csak több benne a só. Tavaly elhatároztam, hogy idén csinálok só nélküli szárítottat is. Erre a hétre terveztem, mert múlt héten nagy hőséget ígértek, de ahogy nézem, ez elmarad…
No, éppen jókor olvasom… Eddig szinte minden évben tettem el sós-nyers változatot, idén is szándékszom, de arra gondoltam, hogy kipróbálom most szárítva is. (Azt hittem, felfedeztem a spanyolviaszt :D:D:D) Még a (tágabb) családom is hülyének néz, hogy nincs itthon ételízesítőm, pedig ettől függetlenül nem is élünk anyira egészségesen. De igyekszem, hogy bár amit lehet, azt kerüljük el. Én rendes sós változatot készítenék, amit talán némi sáfránnyal vagy kurkumával még sárgára is „festenék”. Szerinted ez így jó ötlet? VAgy maradjak inkább csak a szárított zöldségeknél?
Edith, én már annyiszor tapasztaltam, hogy ha valamilyen ételen gondolkodom, rögtön megjelenik vagy 3 blogon. De ez nagyszerű! Úgy gondolom, pont annyira jó a sós nyers is, mint a szárított. A sáfránynál nem a rendes sáfrányra gondolsz, ugye, hanem a… hogy is hívják, sáfrányos szeklice? Szerintem zseniális ötlet ez is, tegyél bele!
Egyszer én is készítettem. Aztán elfelejtődött. Most megint fogok csinálni! Köszönöm, hogy eszembe juttattad! 🙂
Valóban működik ez az univerzális gondolkodás, mert én is pont azt nézegettem, hogy kezd nagyon megnőni a lestyán, fel kéne használni házi ételízesítőben gombhoz a kabátot módon.:) És rémlett, hogy láttam valamikor vagy Duende vagy Palócprovance blogján házi „vegetát”, de még nem néztem utána a dolognak. Viszont most itt van a tiéd, csodás!:)
Ez a nátrium-glutamát tényleg nagyon gáz. Én nagyon szeretem a kínai ételeket, de nem bírok kínaiban enni egymás után háromszor, mert az első kettőnél nincs gond, de a harmadik után iszonyú fejfájásom lesz, hányingerem és egyebek. Ez a „kínai étterem szindróma”. Tényleg ez a hivatalos neve.:) Mindenbe raknak, egyébként van saját íze, addiktív is. Marad az itthoni kínai főzés. Ez legyen a legnagyobb bajom.:))
Makka, örülök, hogy segíthettem! Hát igen, az otthoni mindig jobb. A szárítást alacsony hőfokon kell végezni, először 150 fokon bemelegíteni a sütőt, majd lehúzni 70-80 fokra. Az idő persze függ attól is, hogy mennyire lédús a darált zöldség, de 4-5 óra biztosan kell neki.
Jaj, elfelejtettem. Sütőben mennyi ideig milyen hőfokon érdemes? Mert ahogy ezt a mostani időjárást elnézem, nem marad más választás.
Ez csodas 🙂 Mar evek ota nem hasznalok etelizesitot (pont a Na-glutamat miatt), ez a recept annyira megtetszett, hogy jovo heten meg is csinalom, amikor szabadsagon leszek 🙂
Mandy, örülök, hogy tetszik. Próbáld ki, nem fogsz csalódni benne 🙂
Kipróbáltam a receptet! Szárítva,darálva. Nagyon finom. Én csak minimális sót tettem hozzá!Mától nem veszek a boltból delikátot!A további ízesítést kipróbálom /hagyma, fokhagyma,fűszerek stb/.