A mai napom remekül indult: felbontottam az első üveg általam eltett rostos gyümölcslevet! Tavaly nyáron próbálkoztam először a készítésével, és ennek eredményeként 3 üveg meggy- valamint 3 üveg alma-körtelé került a spájzba. Talán nem egy nagy eredmény, de hát mégiscsak az enyém! Teljesen tartósítószer- és cukormentes. Ma reggel nagyon vágytam némi gyümölcslére, ezért elérkezettnek láttam az időt, hogy felbontsam az első üveget. Alma-körtelé akadt a kezembe, és izgalommal tekertem le a üveg tetejét. Megszagoltam, bódítóan friss gyümölcsillata a nyarat idézte. Ez némiképp megnyugtatott, hiszen nem romlott meg. Amikor belekortyoltam… mm…, eksztázis volt! Az íze isteni, teljesen természetes és nagyon édes. Ha nem én tettem volna el, arra gyanakodnék, hogy cukor van benne. Ráadásul az a szépsége a dolognak, hogy teljesen ingyen volt, mert a húgomék udvarán sok termő gyümölcsfa van, és az alma-körtéhez például a lehullott gyümölcsöket szedtük össze. Nem szoktak permetezni, ezért bátran állítom, saját készítésű bio rostos gyümölcslevet készítettem.
Az elkészítés módja Bokor Katalin Befőzés cukor nélkül? című könyvéből származik, ami egyékbént a kedvenc befőzős könyvem. Cukor- és tartósítószer mentes, ráadásul nagyon egyszerű munkafolyamatokat alkalmaz. Biztos vagyok benne, hogy még sok receptet írok majd innen.
Rostos gyümölcslé készítése
A megmosott gyümölcsöt összevágjuk, és valamilyen módszerrel – a legegyszerűbben gyümölcscentrifuga segítségével – levet nyerünk belőle. A gyümölcslevet edénybe rakjuk, és 1-2 percig forraljuk. Miután leszedtük a tűzről, rögtön üvegekbe töljük. A tetejére két celofán közé kevés nátrium-benzoátot teszünk, ami ilyen módon nem kerül a lébe, viszont tartósítja azt. A dupla celofánra tesszük a csavart, jó szorosan betekerjük. Az üvegeket meleg takarók közé száraz dunsztba tesszük.
