Orisszában, Puri városának papírjain napjainkban is Isten szerepel a város tulajdonosaként. Az egész város élete a templom körül forog, ahol az Univerzum Urát Dzsagannáth néven imádják. Ez az édesség, a gadzsa, messzeföldről híres, és a helyiek úgy tartják, hogy ez Dzsagannát kedvence. Amikor Puriban voltunk, mindenfelé gadzsa-árust láttunk, akik kilószámra árusítják ezt a leveles tésztára hasonlító csemegét. A templomba sajnos nem mehettünk be, hiszen csak Indiában élő hinduk látogathatják.
A receptjeimnél általában azt írom a zsiradékokkal kapcsolatban, hogy ghí vagy olaj. A gadzsa esetében azonban a ghí nem helyettesíthető olajjal. A sütésnél csak-csak, de a tésztába semmiképp nem jó olajat tenni ghí helyett. Ha valaki nem ismeri a ghít, ne ijedjen meg tőle, az oldalsávban leírtam, hogy kell elkészíteni. Ha úgy döntesz, hogy kipróbálod ezt az édességet, bátran fogj hozzá egy kevés ghí készítéséhez. Ha csak a tésztába teszel, akkor elég, ha 10 dkg vajból csinálsz, ez nem tart tovább 15 percnél. Ha sütni is abban szeretnél, akkor készítsd 1 kg vajból, és a maradékot továbbra is fel tudod használni sütéshez, főzéshez. A ghí jobb ízt ad az ételnek, mint az olaj, és tovább is lehet használni.
Gadzsa
Hozzávalók:
35 dkg liszt
1/2 kiskanál só
1/2 kiskanál cukor
4 evõkanál meleg ghí
1.8 dl langyos víz
6 evõkanál ghí
6 evõkanál kukoricakeményítõ
1.5 evõkanál rózsavíz
3 dl víz
35 dkg cukor
ghí a sütéshez
4 evõkanál apróra vágott pisztácia, esetleg dió vagy mogyoró
A lisztet, a cukrot és a sót összekeverjük egy edényben. A 4 evõkanál ghít elkeverjük a vízzel, majd a liszthez öntjük. Gyorsan összegyúrjuk. Ha szükséges, kevés vízzel segítünk, hogy közepes keménységû tésztát kapjunk. 15 percig gyúrjuk, míg fényes és sima lesz. A tésztát hat egyenlõ részre osztjuk. Öt cipót letakarva félreteszünk, a hatodikból hûvös munkalapon akkora lepényt sodrunk, amekkorát csak tudunk. Akkor jó, ha egészen átlátszó, hajszálvékony. Félretesszük, a tetejét vékonyan megkenjük olvasztott ghível és meghintjük kukoricakeményítõvel. A következõ cipóból sodort lepényt ráfektetjük, azt is megkenjük és meghintjük, majd ezt addig ismételjük, míg a tészta elfogy. Az egymásra fektetett lepényeket együtt, a bejglihez hasonlóan szorosan feltekerjük. Vigyázzunk, nehogy eltépjük a vékony tésztát. A tekercset 12 részre vágjuk, fogunk egy darabot, állítva hagyjuk, ahogy levágtuk, a tetejére tesszük a sodrófát, majd előre-hátra nyújtjuk, azaz hosszú “nyelvet” sodrunk. A sziruphoz a vizet, a rózsavizet és a cukrot összekeverjük egy lábosban, és tûz felett addig keverjük, míg teljesen elolvad. Negyed órán keresztül forraljuk, majd lehúzzuk a tûzrõl, de melegen tartjuk. Forró ghíben aranybarnára és ropogósra sütjük a „nyelveket”, majd szitán megszárítjuk õket. Még melegen 1 percre a szirupba helyezzük, majd kivéve vagdalt pisztáciával meghintjük, és rácson kihûtjük. Frissen a legfinomabb, de 1-2 napig eltartható.
