Olvastam egy cikket az Origón, Vegák, paleósok ne csaljatok címmel. Az írója felrótta a búzahúst, a szójapörköltet, a tej nélküli vegán csokit, és még sorolhatnám. Azt mondja, szerinte csupán annyi van mögötte, hogy a vegetáriánusok/vegánok igazságtalannak érzik, hogy nem ehetnek az eredeti „finomságokból”, ezért találják ki a saját változatukat. Idézem: „Ez egyébként nyilván a legnevetségesebb indokból vegává válók, az ideológiai, állatvédelmi, fenntarthatósági okokból vegák kétségbeesett kísérlete egy normális életre.”
Ez utóbbi mondat végtelenül szomorú. Konkrétan az, hogy valaki, aki ennyire – hogy is fogalmazzak szépen – szűklátókörű, egoista és információhiányban szenved, megmondja a frankót. Mert ő aztán tudja, hogy mi a normális élet definíciója. A normális az, amit ő normálisnak gondol. És ha 10 év múlva majd változik a nézete, akkor az lesz a normális. Mindig megdöbbenek, amikor azt látom, hogy valaki veszi a bátorságot és kinyilatkoztat. Leírja az abszolút igazságot, bírál, ítélkezik, vádol. Lelke legyen rajta…
Volt idő, amikor én is beleestem abba a hibába, hogy nem értettem, miért kell vegetáriánusoknak szójapörköltet enni. Azt gondoltam, ha pörköltet szeretne, egyen azt, ha meg vegetáriánus lett, ne bohóckodjon.
Aztán elkezdtem vegetáriánus főzőtanfolyamot tartani, és rengeteg emberrel találkoztam. Különböző személyiségekkel, különböző motivációkkal. Azt vettem észre, hogy azóta nagyobb empátiával rendelkezem. A húsevésről való lemondás nem mindannyiunknak egyenlő mértékű lemondás. Nekem nem okozott nehézséget, hiszen sosem szerettem a húst. Van, akinek nehezebb, de egészségügyi, vagy az Origós cikk által nevetségesnek állított okok miatt úgy dönt, hogy vegetáriánus lesz. Szereti a hagyományos ízeket, és szeretné továbbra is elégedett lenni ebéd után. Ha valaki hosszútávra tervez, ki kell kerülnie egy óriási buktatót: az unalmas, egysíkú ételek fogyasztását. Olyan fogásokat kell az asztalra tennie, amelyek finomak és laktatóak, mert csak így válik az elméje is elégedetté, és így lesz képes még 10 év múlva is vegetáriánus maradni. Lehet, hogy még hiányzik a hús, és szerette a pörköltet. Mivel nem akar egy állat halálának okozója lenni, szejtán pörkölttel pótolja. Na és?
Miután valamilyen szinten előtérben vagyok, engem is vádoltak már számos dologgal. A vegánok szerint túl sok tejet használok (egy időben minősíthetetlen hangú, meglehetősen frusztrált leveleket kaptam tőlük, de mostanában lenyugodtak), a nyerskonyhásoknak túlfőzöm az ételt, és volt, aki azért támadott, mert Krisna-hívő létemre (ugyanis mi nem fogyasztunk hagymát) nem átallottam hagyma és fokhagyma használatára buzdítani az embereket néhány receptemben.
A főzőtanfolyamaimra általában több húsevő jár, mint vegetáriánus. Azért, mert be akarnak illeszteni az életükbe valami újat. Jönnek olyanok is, akik már vegetáriánusok, de nem tudnak főzni, nem tudják, mit egyenek. Ha valaki vegetáriánus lesz, nincs mese, meg kell tanulnia főzni. A tanfolyamaim nem arról szólnak, hogy felállok a pulpitusra, és azt szajkózom, hogy a húsevők pokolra kerülnek. Értékelem a törekvését, bárki legyen is, hiszen törekszik – eljött hozzám, hogy tanuljon. Az ételek, amiket készítünk, meggyőzőbbek, mint én. Ez az oka annak, hogy számos levelet kapok arról, hogy a résztvevők vegetáriánusok lettek. És hogy szóját is esznek, meg szejtánt, Uram, bocsá’ még vegán, tej nélküli csokit is? Hála Istennek, akkor sikeres volt a munkám! Boldog vagyok, hogy hagymát esznek, szójavirslit, növényi sajtot és kókusz bacont. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tehénnek sem kellett elvágni a torkát a vágóhídon azért, hogy ők jót vacsorázhassanak.
A törekvés az törekvés, akkor is, ha nem tökéletes. Majd lesz jobb is. Egy pillanatra hunyjuk be a szemünket, és képzeljünk el egy olyan világot, ahol mi, emberek elkezdjük megérteni és támogatni egymást, ahelyett, hogy a földbe taposnánk a másikat. A taposásnak is megvan persze az eredménye, hiszen ahogy a költő írja:
Ítélj, hogy ítéltess
Vádolj, hogy vádolhassanak
Nem érted, hogy ugyanazt kapod
Amit te adsz másoknak
Egy vallomással tartozom: ezeket a sorokat szintén egy csaló írja. Hamis túrógombócot készítek, brassóit panírral és hortobágyi palacsintát. A végkövetkeztetésem viszont az: mindenki turkáljon a saját tányérjában…
