A főzésben a legfontosabb tényező a szeretet. Amikor egy háziasszony a családjának főz, a kedvenc ételeiket készíti, hogy örömet okozzon a gyerekeinek és a férjének. Azért, mert így fejezi ki szeretetét. Egy ízletes, melegen tálalt ebéd még nagyobb elégedettséget nyújt, ha az, aki főzte, teljes szívéből elégedetté próbálja tenni azt, aki megízleli az ételt. Azt mondják, az ember szívéhez a gyomrán át vezet az út. A vaisnava írások szerint is a szeretet kimutatása ételt adni és elfogadni.
Így van ez Krisna-völgyben is, amikor a hívők az imádatot és a szertartásokat végzik. Néhány vendég – aki először látogat el Krisna-völgybe –, elcsodálkozik Krisna oltáron álló formájának imádatán. Ennek az imádatnak egyik része az ételfelajánlás. Felmerül a kérdés, hogy Isten éhes marad, ha mi nem ajánlunk neki ételt? Szüksége van Istennek az általunk főzött ételre, amikor ő mindennek a teremtője? A megoldás egyszerű: azért főzünk Krisnának, mert ezen keresztül az odaadásunkat ajánljuk fel Neki.
A templomi imádat során a főzésnek szigorú szabályai vannak, melyeket sok ezer éves szentírások fektettek le. Benne van, hogy ki főzhet, hogyan főzhet, mikor vannak az ételajánlások, és az is, hogy mit tartalmaz egy-egy ajánlás. Egész Indiában és világ összes vaisnava templomában így végzik.
Az imádatnál csak kétszer avatott hívők (bráhmanák) főzhetnek, akik természetesen gyakorlottak az indiai vegetáriánus konyhaművészetben. Mielőtt bemennek a konyhába, megfürdenek és tiszta, frissen mosott ruhát vesznek fel. A hajukat összefogják és lefedik. Természetesen a konyha és az eszközök is rendkívül tiszták.
A legbőségesebb ételajánlás a déli, amit rádzsa-bhóga ajánlásnak nevezünk. Ennek során 11 preparáció készül. Ez egy dhál (hüvelyesből készült leves), rizs, csatni (édes-csípős mártás), 2 féle szabdzsi (főétel), sós csemege, édesrizs, valamilyen darabos édesség, egy kenyérféle, saláta és ital. Hogy éppen melyik recept készül, az természetesen függ a szezonális zöldségektől, de a szakácstól is, aki egymáshoz illő ételeket állít össze, és nem csak az ízekre, de a színekre is figyel. Ismernie kell a fűszerezés tudományát, hiszen az indiai konyha nagyon sok fűszert használ, melyek kiemelik az ételek ízét, ugyanakkor az emésztést is segítik.
A szakácsnak a lehető legízletesebb ételsort kell elkészíteni viszonylag rövid idő alatt, és ez jó szervezést, hozzáértést igényel. Megtervezi, hogy milyen sorrendben készíti az ételeket. Pl. ha csicseriborsót készít, már előző este be kell áztatni. Olyan ételekkel kell kezdeni, amiket hosszabb ideig kell főzni, pl. felteszi a khirt (édesrizst), elkészíti a házisajtot, begyúrja a tésztát, hogy annak legyen ideje pihenni. Felrakja a csatnit, a hüvelyeseket főzni, majd hozzákezd a zöldségfélékből készült főételekhez, szabdzsikhoz. Arra is figyelni kell, hogy amikor pontosan déli 12 órakor a felajánlás az oltárra kerül, a meleg ételeknek valóban melegnek kell lennie, semmi ne hűljön el.
Az ételek kizárólag hagyományos, indiai receptek alapján készülhetnek. A szakács sosem kóstol bele az ételbe, hiszen az első, aki azt megízleli, Krisna, a felajánlás során. A megfelelően elkészített étel gyönyörködteti a szemet, az orrot és a nyelvet. Egy jó szakács figyel arra is, hogy amikor a tálca, amin az étel van, vonzó legyen. A színek összehangolása is a feladata: a lepény, leves, rizs, citromszeletekkel és friss korianderlevéllel díszített zöldségételek, különbözõ színû és formájú édességek kellemes látványt nyújtanak.
Az étel, ami Krisna tányérján volt, praszádam (Isten kegyének megnyilvánulása) lesz, amit aztán szétosztunk a hívők között.
