Amikor Indiában jártam, mindig Mayapur és környékének hangulata fogott meg leginkább. E szent hely arról híres, hogy itt jelent 1486-ban Caitanya Mahaprabhu, Krisna inkarnációja. A környéken sok templom van, ahol ma is imádják Őt, és rengeteg történet van arról, hogy itt ezt csinálta, ott pedig azt. Ez egy csendes, barátságos környék, szinte kézzel foghatóan mély, lelki atmoszférával. Azt vallom, hogy a Krisna-hívők paradicsoma!
Hogy rátérjek a címben említett témára, ezen a helyen van a kedvenc éttermem. Biztos vagyok benne, hogy az én kedvenc éttermem az egyik legnagyobb étterem a világon, ugyanis nem tudom pontosan hány férőhelyes, de sok száz. Egy hatalmas csarnok, ami nagyon praktikusan van berendezve. Az emberek szép sorban ülnek, a tányérok – egészen pontosan banánlevél tálcák – már ki vannak készítve. Mellette kis agyagedényben víz, a tálcán egy kevés só és egy negyed darab citrom. Amikor a csoportok bemennek, a helyiek jelzik, hogy merre kell ülni, gondosan vigyázva arra, hogy feltöltsék a sorokat. A csarnok egyik végében már oda van készítve az étel, hatalmas edényekben, amiknek apró kerekeket szereltek az aljára. Amikor az osztás vezetője jelt ad, apró kis bengáli emberkék szédült iramban elkapnak egy edényt, betolják a sorba, és mindenkinek szednek a tálcájára egy adagot. Ha nem kérsz, csak a tálca fölé rakod a kezed, és integetsz, hogy „nem”. Az emberek nagyon gyorsak, nagyon vidámak, és szépen szolgálják fel az ételt. Barátságosak, és az a céljuk, hogy mindenkit jól megetessenek. A reggeli vagy 6 fogásból áll, az ebéd pedig 12-ből.
Ezek az alapvető fogások:
Rizs
A helyiek el sem tudják képzelni nélküle az étkezést. Többször ebédeltünk indiaiakkal szemben, akik hatalmas rizshegyet képeztek a tányérjukon, ráöntöttek egy kevés dhált, az ujjaikkal kis gombócokat formáztak, és dobálták be a szájukba.
Dhál – Hüvelyesekből készült fűszeres leves, nagyon egészséges, sok fehérjét tartalmaz.
Csatni – Általában gyümölcsből készült szósz, egyszerre édes és csípős. Beindítja a gyomor tüzét.
Szabdzsi – Ez a főétel, sült vagy főtt zöldségek szárazon vagy fűszeres szószban.
Édességek – Tejből és gabonából készülnek.
Persze az osztók pontosan tudják, hogy milyen sorrendben kell felszolgálni az ételt. Az első fogás a dhál, amelyhez csak egyszerű, főtt rizs illik. Többnyire mungdhálból vagy urad dhálból készül, mert ezek nagyon gyorsan szétfőnek. Ezután következnek a szabdzsik. Az elsőnek keserűnek kell lennie a jó étvágy és a sikeres emésztés érdekében. (Karellából, nimfalevélből vagy feketemustár-pasztából készítik.) A keserű ételt száraz, majd egy lédús szabdzsi követi, végül a ghíben sült szabdzsik következnek. A szabdzsikhoz általában gazdagabb rizst tálalnak, mint a dhálhoz. Csatnit sós csemegékhez fogyasztanak, mint a pakora vagy a szamósza. Az étkezést mindig édességekkel fejezik be. A nehéz vagy csípős ételek fogyasztása után az édes megnyugtatja a gyomrot. Először folyós, tejes édességet tálalnak, utána pedig darabos, gabonából készült édesség következik.
A főzés hátterében egy egész kultúra húzódik meg, amely meghatározza a színeket, az ízeket, a fűszereket. Óvja az egészséget és elégedetté teszi az érzékeket.
