A legízletesebb ételt, amit valaha ettem, a nagymamám főzte. Sosem kóstol bele semmibe főzés közben, mégis épp annyi fűszert és sót tesz az ételbe, amennyi kell. Egyszerű, falusi ételeket készít, azt hiszem, a háború is rákényszerítette arra, hogy a semmiből is lakomát tudjon főzni. Mindig szerettem volna úgy főzni, mint ő, és már gyerekkoromban tanított a tudományára. Mivel velünk laktak, a nyári szünetben mindennap főztünk. Egyszerű ételeket, leveseket, főzelékeket és számtalan tésztafélét. Ahogy ő mutatta, egyszerű volt minden. Nem voltak elrontott ételek, csomós rántások. A fakanál gyorsan a barátom lett. Utolérhetetlen ízeket tudott varázsolni akkor is, ha olyan ételeket készített, amiket a gyerekek kevésbé szeretnek. A tökfőzelék és a spenót a mai napig a kedvencem. Mesés diótortát sütött az ünnepek alkalmával, és karácsonykor alig vártuk, hogy kihűljön a bejgli, főleg a megmaradt tésztából készült „belegyúrt kakaós”. Nem vásárolt bolti tésztát, mindig frissen gyúrta.
A nagymamám ma 94 éves. A mai napig főz, bár már csupán magának, de mindig felcsillan a szeme, ha megkérdezem, mit fog főzni másnap. Többek közt ezt is élteti, viszi előre.
Boldog születésnapot, Isten éltessen még köztünk sokáig! Mindent köszönök!
