Tegnap egy gyönyörű kis boci született Krisna-völgyben. Azért is különleges, mert az apja zebu, egy indiai tehénfajta.
Krisna-völgyben a teheneket a tejükért tartjuk. A szentírásaink elítélik az állatölést, és arról is írnak, hogy a tej fontos táplálék az ember számára. Létfontosságú vitaminokat és fehérjét tartalmaz, forrón fogyasztva pedig segíti a finom agyszövetek kialakulását. A Védák azt írják, hogy a tehén olyan az ember számára, mint az anya, mert a tejével táplálja őt. Krisna-völgyben ezért nem is állattenyésztésről, hanem tehénvédelemről beszélünk. Nagyon személyesen kezeljük őket, mindegyiküknek neve van, más-más személyiséggel, tulajdonsággal rendelkeznek. Nem kihasználni szeretnénk őket, hanem megfelelő módon gondoskodni róluk. Természetesen öregkorukban sem kerülnek vágóhídra, csak mert tovább már nem hasznosak számunkra. Ugyanúgy nem tesszük ezt velük, ahogy az anyánkkal sem tennénk.
Ő itt az új boci, aki a Csandan nevet kapta:
Az alábbiakban egy egyszerűen elkészíthető, Indiában közkedvelt édesség, a pera receptjét szeretném megosztani. Sok édesség készül tej sűrítésével, a pera is közéjük tartozik. Nagyon érdekes, az ember felteszi a tejet, és addig főzi, amíg gyúrható, tejkaramellhez hasonlatos nem lesz. Ezt khoyának hívjuk, és ez megszámlálhatatlan édesség alapja.
Pera
Hozzávalók:
2 l zsíros tej
1,2 dl cukor
½ kk őrölt kardamom
Feltesszük a tejet egy nagy, vastag aljú lábosban. Minél szélesebb az edény, annál hamarabb elkészül az édesség. Felforraljuk, majd kissé levesszük a lángot, a lényeg, hogy állandó forrásban legyen, de ne fusson ki. Időnként megkeverjük. Másfél-két óra múlva elkezd sűrűsödni, akkor már gyakran keverjük. Karamell színű lesz, és egyre sűrűbb. Az utolsó 10-15 percben már ott állunk mellette és folyamatosan keverjük, különben odaég. Egészen addig hagyjuk sűrűsödni, amíg gyúrható, de azért kissé krémes, nem túl száraz anyag lesz belőle. Ekkor levesszük, és kihűtjük. Hűlés közben is keményedik valamennyire. Amikor kihűlt, beletesszük a kristálycukrot és az őrölt kardamomot, majd jól összegyúrjuk. Kb. 5 cm hosszú, másfél cm átmérőjű kis rudakat formázunk belőle, amit aztán kristálycukorba hempergetünk.
Hémanginak hívnak. Emlékeim szerint tízéves lehettem, amikor először vettem fakanalat a kezembe. Húsz éve vagyok vegetáriánus. Jelenleg Budapesten tartok főzőtanfolyamokat, eddig négy könyvem jelent meg. A szívemhez legközelebb a sokszínű és varázslatos indiai konyhakultúra áll.
Nemrég ilyen krémet vettem argentín kiadásban. Fagyihoz fogom keverni, egy szakértő javaslatára.
Majd írd meg milyen lett, ha megcsináltad.
Nahát, nem is gondoltam volna, hogy a tej így is tud viselkedni! Ez érdekes recept 🙂
A tej nagyon érdekes dolgokat tud! 🙂 Jó sok édesség van, amit így kell készíteni. Majd teszek fel többet is.
Szia,
tavaly nyáron jártunk a völgyben
üdv,
gyula
Szép kis borjú! Tényleg szép nagy és tiszta helyen tartjátok őket a tehenészetben!
Szerinted sima bolti tejjel is működik? Vagy érdemes hozzá házitejet venni?
Igen, persze. Meg lehet főzni bolti tejből is, de érdemes minél nagyobb %-os tejet venni. És én tennék bele egy evőkanál vajat, ha bolti tejből csinálnám.
Tényleg nagyon aranyos kis boci:)
Erre a sűritett tejre most rácsodálkoztam, pedig nem kéne; sokszor azt hisszük dolgokról, hogy csak készen megvehető, azután rácsodálkozunk, hogy jééé! ezt otthon is elkészithetnénk…Na ez egy ilyen recept volt, köszi érte!! Biztosan kipróbálom.
Teljesen egyetértek! Szerintem jó dolog, ha tudod, hogy miből készül az előtted lévő étel. Az indiai konyhában rengeteg ilyen egyszerű trükk van, ezért is szeretem. Elkezded sűríteni a tejet, és attól függően, hogy mikor teszed hozzá a cukrot, mennyi ideig sűríted, különböző dolgokat készíthetsz belőle. Végtelenül egyszerű és nagyszerű!
Szia,
ezt a spanyolok dulce de lechének vagy cajetának hívják, azaz édes tejnek – igaz az eredetileg (részben) kecsketejből készül és inkább krémesebb állagú. Én eddig csak sűrített tejből csináltam, a sima tejes változatnak még nem mertem nekifogni, féltem a „leégéstől” 🙂 Isteni finom fagyiba, cheesecake-be, vagy csak úgy magában :-)imádom, egy csipet só még jobban kiteljesíti az ízét!
Niki
Szia Niki!
Annyira könnyen azért nem ég le, ha jó vastag az edény és kicsi láng. Az első órában szinte nem is kell rá figyelni. Amikor már egészen sűrű, majdnem szilárd, akkor kell folyamatosan keverni. De azt hiszem, amiről te írsz, az nem teljesen szilárd, inkább krémes, ugye?
Egyébként már én is leszedtem tőletek a sütőben készült változatot 🙂