A nyugaton elterjedt sajt gyakorlatilag ismeretlen Indiában. Ott az emberek jobban kedvelik a friss tejtermékeket. A panír friss, házilag készült, rendkívül sokoldalú sajt: lecsurgatva levesekbe keverhetjük, vagy natúr fogyaszthatjuk, kipréselve pedig édességeket készíthetünk belõle, vagy kockákra vágva nyersen, illetve kisütve zöldségételekhez adhatjuk.
Személyes megjegyzés, hogy én sosem fognék neki bolti tejből készíteni a panírt. Ha több utánajárást is igényel, érdemes beszerezni házi tejet. Végső esetben megpróbálhatjuk bolti tejből, de csak a 3,6%-osból. A bolti tejből ugyanis nagyon kevés panír lesz, és az állaga is szörnyű, egészen apró szemcsés a kicsapódott túró.
Hozzávalók: 2 l tej, 6 evőkanál citromlé vagy 1 teáskanál citromsav
A tejet felforraljuk.
Közben egy szűrőt kibélelünk sűrű szövésű finom anyaggal, és egy tál fölé helyezzük. Amikor a tej forrni kezd, apránként belekeverjük a ciromlevet vagy a citromsavat. Először tegyük bele a felét, keverjünk rajta egyet, és várjuk meg, hogy kicsapja a túrót. Így folytassuk szép lassan addig, amíg már csak sárgászöld savó marad. Érdemes lassan, és odafigyelve csinálni, mert ha túl sok savanyító anyagot teszünk bele, akkor egyrészt túl svanyú lesz, másrészt apró szemcsés, morzsalékos, széteső lesz a panír. Nem biztos, hogy az összes előkészített savanyító anyagra szükség lesz, legyünk figyelmesek. Ilyenkor már ne keverjük, különben összetörik a túró.
Amikor már teljesen különvált a túró és a savó, hagyjuk állni 10 percig, szűrjük le, tegyük az anyagba.
Fedjük be, és nehezékkel préseljük, hogy a felesleges savó is eltávozzon belőle. Egy-két órát hagyjuk állni, majd felhasználható, de a hűtőben több napig is eláll.
