A kukoricamálé a magyar gasztronómia egyik legősibb étele, a vidéki életmódhoz kapcsolódik. Bár a kukorica csak a 18. század folyamán terjedt el széles körben a Kárpát-medencében, rendkívüli alkalmazkodóképessége és tápértéke miatt hamar a paraszti konyha egyik legfontosabb alapanyagává vált. Ebben az időszakban a búza gyakran luxuscikknek számított, így a családok asztalára a jóval ellenállóbb és olcsóbb kukoricából készült ételek kerültek. A málé az évszázadok alatt a szegény ember legkedvesebb, egyszerű, de nagyszerű süteménye lett.
Elkészítésének módja tájegységenként változott, és alapvetően meghatározta, hogy éppen mi volt kéznél a kamrában. Sokan a finomra őrölt kukoricalisztre esküdtek, amelyből sűrűbb, krémesebb, szinte lepényszerű tészta sült. Mások viszont a szemcsésebb kukoricadarát részesítették előnyben, amely rusztikusabb textúrát adott a málénak.
A hagyományos készítés titka a türelemben és egy kis népi varázslatban rejlett. Az alapanyagot forró vízzel vagy tejjel leforrázták, majd hagyták pihenni a kemence padkáján, hogy a keményítő cukorrá alakulhasson. Ehhez fűződik a mondóka is: „Málé, málé, édes légy!”, amit a háziasszonyok afféle konyhai fohászként mondogattak a tészta bekeverésekor. Az édes málé igazi karakterét végül a kert kincsei adták meg: gyakran gazdagították reszelt almával vagy a nyárról elmentett, sűrű szilvalekvárral. Ez az étel a magyar gazdák leleményességének jelképe, amely ma is bizonyítja, hogy a legegyszerűbb alapanyagokból is születhetnek felejthetetlen, otthonos ízek. Sós változata is létezik.
HOZZÁVALÓK:
20 dkg kukoricadara
5 dkg teljes kiőrlésű liszt
5 dkg fehérliszt
egy csipet só
1 kk szódabikarbóna
1 kk sütőpor
12 dkg porcukor
2 ek mazsola
4 ek olaj
kb. 1 pohár tej
reszelt citromhéj egy fél citromból
A száraz hozzávalókat, vagyis a kukoricadarát, a liszteket, a sót, a szódabikarbónát, a sütőport és a cukrot egy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az olajat, a beáztatott mazsolát, a reszelt citromhéjat, és fokozatosan a tejet, amíg sűrű, de kanalazható masszát kapunk. Ezután hagyjuk állni 20 percig. Ha túlságosan besűrűsödik, adhatunk még hozzá egy-két kanál tejet vagy vizet. A masszát kivajazott vagy sütőpapíros formába simítjuk, majd előmelegített sütőben 180 fokon 25-30 percig sütjük, amíg a teteje aranybarna nem lesz. Tűpróbával ellenőrizzük a sütést. Ha kihűlt, felvágjuk, ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral a tetejét, és tálalhatjuk lekvárral, édes aludttejjel vagy gyümölccsel.
