Ma egy régóta áhított csúcsot sikerült bevennem: megsütöttem életem első kürtőskalácsát. Már nagyon régen szerettem volna kipróbálni, tavaly meg is vettem a hozzávaló sütőfát, de aztán ripsz-ropsz elmúlt a nyár, és mi kürtőskalács nélkül maradtunk. Ezeket a sütőfákat általában kirakodóvásárokban árulják erdélyi fafaragók.
Mivel ma kellemes nyári nap volt, úgy gondoltam, alkalmas az Első Kürtőskalács elkészítésére. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy a végeredmény várakozáson felüli lett! Belül puha, kívül kissé ropogós, ízletes kalácsok születtek. Elkészítése egyáltalán nem bonyolult, csupán időigényes, hiszen meg kell várni, míg leég a tűz és parázs lesz. Mielőtt nekiláttam volna, utánanéztem a neten, hogy csinálják mások. Én is leírom, nekünk hogy ízlett a legjobban. Ebből az adagból nekem 5 db lett.
Kürtőskalács
Hozzávalók:
50 dkg liszt
5 dkg porcukor
10 dkg vaj
2 dkg élesztő
egy csipet só
1 vaníliacukor
1 citrom héja
2,5 – 3 dl tej
a kenéshez: 10 dkg vaj
10 dkg cukor
5 dkg dió
némi olaj
Egy tálba beletesszük a lisztet, a porcukrot, a puha vajat, a csipet sót, a vaníliacukrot, a citrom reszelt héját, és belemorzsoljuk az élesztőt. Hozzáadjuk a felmelegített tejet, s az egészet összegyúrjuk. 10 perc alatt simára és rugalmasra gyúrjuk, majd félretesszük keleszteni. Kb. egy óra alatt a duplájára kel. Ekkor előkészítjük a kenőanyagokat: egy nagy, lapos tálcára 5 dkg cukor és 5 dkg darált dió keverékét, egy tálkába 5 dkg cukrot, egy másikba pedig a felolvasztott vajat egy kenőecsettel. Érdemes a tüzet még a kelesztés befejezése előtt meggyújtani, hogy amikor készen van a tészta, már süthessük is.
Amikor a tészta megkelt, 5 felé szedjük, fogjuk az egyik darabot, és vékony hengert sodrunk belőle. Aztán a hengert sodrófával vékonyra nyújtjuk, nekem kb. 2 mm vastag és 4 cm széles csík lett. Beolajozzuk a sütőrudat, és elkezdjük feltekerni rá a tésztát úgy, hogy szorosan összeérjenek, egy picit fedhetik is egymást a sorok. A tészta elejét és végét gyűrjük be a következő sor alá, nehogy szétjöjjön. Amikor végeztünk, alaposan megkenjük olvasztott vajjal. Ideális esetben kb. 10 percet várunk, majd parázs fölött forgatva sütni kezdjük. Vigyázzunk, hogy ne süljön gyorsan, mert különben kívülről megég, belül pedig nyers marad. Szép lassan piruljon. Amikor már majdnem kész, újra megkenjük vajjal, majd megszórjuk cukorral. Újból visszarakjuk a parázs fölé, néhány perc alatt karamellizáljuk a cukrot, majd amikor ragacsos, megforgatjuk a tálcára készített cukros-diós keverékben. 2-3 percre ismét a parázs fölé tesszük, és enyhén ráégetjük a keveréket. Nekem egy-két darab nem jött le túl könnyen a fáról, ezért egy hosszú késsel alányúltam, és körben meglazítottam, így már nem volt probléma.
Ez a sütési és szórási módszer a végére állt össze, de egyöntetű vélemény alapján így lett a legízletesebb. A tészta vastagsága is fontos, mert így sem túl vékony, sem túl vastag, éppen jó ahhoz, hogy belül puha és foszlós, kívül pedig ropogós legyen. Kissé időigényes, de megéri a fáradozást!
