India híres arról, hogy rengeteg fajta édességet tudnak készíteni tejből. A rasagullával mindenki találkozik, aki Indiában jár. Eszembe jutott róla egy történet, melyet már régebben hallottam.
Élt egyszer egy nagyon gazdag és jámbor király. Mivel országában mindenki vallásos volt, az egész birodalomban béke és jólét uralkodott. Az ország messzeföldön híres volt arról, hogy ott készítik a legjobb rasagullát – tejből készült édességet. Egyszer egy szegény bráhmana (a papi réteg tagja), egy vándorszerzetes érkezett az udvarba. A király nagy örömmel fogadta, és meghívta, hogy ebédeljen nála, kóstolja meg a sok finom, Istennek felajánlott ételt. A bráhmana örömmel el is fogadta a meghívást, a király pedig személyesen szolgálta fel az ízletesebbnél ízletesebb fogásokat. Addig-addig kínálta, etette, hogy a bráhmana végül négyszer annyit evett, mint szokott.
– Kedves királyom – szólalt meg egy idõ után –, már egy mazsolát sem tudok lenyelni, úgy jóllaktam. Kérlek, ne hozz több ételt, mert nem bírok többet enni.
A király erre megijedt:
– De hiszen még meg sem kóstoltad országunk hírességét, a rasagullát!
A király unszolására a bráhmana végül nagy nehezen beadta a derekát, és megevett egy hatalmas rasagullát. A király kisvártatva, hamiskás mosollyal így szólt:
– Kedves igazmondó bráhmana! Kérlek, áruld el, hogy bírtad megenni ezt a hatalmas édességet, hisz az elõbb még amiatt panaszkodtál, hogy egy mazsolát sem tudsz lenyelni.
– Kedves királyom! Amikor palotád bálterme annyira tele van vendégekkel, hogy már egy légy sem bír berepülni, ha megjelensz, a nép mégis kettéválik, és utat enged a királynak. Ugyanígy engedtek utat a gyomromban az ételek az édességek királyának, a rasagullának is!
Rasagulla
Hozzávalók:
2 l tej
2 citrom leve
1 l víz
40 dkg cukor
3 ek rózsavíz
Felforralunk két liter tejet majd kevés citromlevet adunk hozzá, és lassan kevergetve kicsapatjuk a túrót. Amikor különvált a savó és a túró, kb. 10–15 percig állni hagyjuk. Ekkor tiszta gézbe tesszük, langyos vízzel átmossuk, majd jól kicsavarjuk, hogy a víz ne maradjon benne.
Közben a vízbe beletesszük a cukrot, felforraljuk, és cukorszirupot főzünk belőle.
A túró ne legyen se túl száraz, se túl nedves. Ha nedves, akkor fõzéskor szétesik, ha pedig száraz, akkor fõzés után nagyon morzsás lesz. Asztalon vagy márványlapon kézzel finomra gyúrjuk, majd golyókat formálunk belõle, és cukorszirupban 20 perc alatt készre főzzük. A fõzés vége felé 3–4-szer hidegvízzel megspricceljük a golyókat, majd hozzáadunk egy kis rózsavizet, és lehűtjük. Üvegtálkákban, levével együtt tálaljuk.
