Nem mondom, hogy üvegszámra fogy nálunk a lekvár, inkább többfélét készítek kis mennyiségben. Egy azonban biztos: szilvalekvárnak lennie kell, mert nincs karácsony hókifli nélkül. Lekvárt főzni több módon is lehet, én néhány éve a legegyszerűbbet választom, mégpedig a sütést. Van egy nagy ovális sütőtálam, mások kacsasütőnek hívják, én vegetáriánus lévén a kacsa szócskát lehagyom az elejéről. Remélem, 2-3 év múlva már a saját szilvámból sütöm a lekvárt, most azonban még a zöldségesnél szerzem be szeptemberben.
Veszek 5 kiló magvaváló szilvát, alaposan megmosom, félbevágom, kimagozom. Kiöblítem a sütőtálat, beleteszem a szilvát. 150 fokra beállítom a sütőt és betolom a sütőtálat. Innentől a feladat már csak a sütőre hárul. Az első 3 órában rá sem nézek, onnantól azért óránként keverek egyet rajta. Nem kell aggódni, nem ég le, nem fröcsög ki a lekvár. Úgy tapasztaltam, hogy fajtától függ, mennyi idő alatt készül el. Mivel sütésálló lekvárt szeretnék készíteni, egészen besűrítem, így nekem általában 8-10 óra. Amikor elkészül, az utolsó negyed órában szoktam egy egészen pici édesítőt/cukrot beletenni, aki szeretne, fűszert – pl. fahéjat – is keverhet bele. A lekvárt aztán beüvegezem és befőzőautomatában tartósítom. 5 kg szilvából 4 db 3,4 dl-es üveggel lett.
