Két héttel ezelőtt megkért egy barátom, hogy süssek egy tortát, mert szülinapi buliba megy, és az lenne az ajándék. Szívesen elvállaltam, és elkezdtem tervezgetni mindenféle izgalmas változatot: karamell, csoki, dió, mogyoró, esetleg ezek ötvözete… Aztán kiderült, hogy az ünnepelt a kókuszt és a puncsot szereti. A kérés az volt, hogy ne piskóta alapja legyen, hanem mézeslapos, és gondoltam, legalább egy kevés málnalekvárt csempészek egy-két lapra, az illik a kókuszhoz, és feldobja a történetet. Így született ez a torta. Reménykedem benne, hogy örömet okozott az ünnepeltnek.
Kókusztorta
Hozzávalók (egy normál méretű tortához):
A 6 laphoz:
15 dkg vaj
15 dkg cukor
0,8 dl tej
3 ek méz
1 tk szódabikarbóna
1 tk sütőpor
50 dkg liszt
A krémhez:
1 l tej
5 dl kókusztej
15 lapos ek pudingpor (tejszín vagy vanília, de a keményítő is jó)
20 dkg kókuszreszelék
50 dkg vaj
50 dkg porcukor
néhány kanál málnalekvár
A díszítéshez:
csokiforgács, koktél cseresznye, kókuszreszelék, vagy ki mit szeret
–
–
Először elkészítjük a lapokat. Egy lábosba tesszük a vajat, a cukrot, a tejet és a mézet, majd kis lángon felolvasztjuk. Nem kell forralni, csak olvasztani. Levesszük a tűzről, s amikor már egy kicsit kihűlt, beletesszük a szódabikarbónát és a sütőport. Ha már majdnem teljesen kihűlt, a lisztet is hozzáadjuk és összegyúrjuk. A tésztát 6 részre szedjük, fogjuk az elsőt, belisztezzük a deszkát és a tésztát kerekre nyújtjuk. Tegyünk rá egy tortaformát vagy fedőt, és vágjuk körbe, így szabályos kört kapunk. Amikor megvan, egy megfelelő méretű tepsit megfordítunk, belisztezzük az alját, rátesszük a tésztát, és megsütjük. Vigyázni kell, mert nagyon gyorsan – néhány perc alatt – megsül. Ugyanígy kisütjük a maradék lapokat is.
A krém elkészítéséhez először elkészítjük a főtt krémet. A pudingport simára keverjük egy kevés tejjel, a maradék tejet (a kókusztejet is) pedig feltesszük forralni. Amikor forr, hozzáadjuk a pudingport, és keményre főzzük, majd belekeverjük a kókuszreszeléket is. Levesszük a tűzről és hűlni hagyjuk. A szobahőmérsékletű vajat habosra keverjük a porcukorral, majd apránként a kihűlt pudinghoz adjuk.
Amikor minden megvan, összeállítjuk a tortát: a lapokat megkenjük a krémmel, én a két középső lapra málnalekvárt is tettem. Ne felejtsünk krémet hagyni a torta külső kenéséhez, s a díszítéshez.
Hémanginak hívnak. Emlékeim szerint tízéves lehettem, amikor először vettem fakanalat a kezembe. Húsz éve vagyok vegetáriánus. Jelenleg Budapesten tartok főzőtanfolyamokat, eddig négy könyvem jelent meg. A szívemhez legközelebb a sokszínű és varázslatos indiai konyhakultúra áll.
Nagyon szép lett! 🙂
Kókusz és málna? De jól hangzik! 🙂 Mindkettőt nagyon szeretem, érdemes lesz kipróbálni a kombinációt!
Gyönyörü lett, és legalább ilyen gyönyörü reggelen kaptam kézhez, ugyanis ugyanezeket az összetevőket vásároltam meg egy hétvégi születésnapi tortához, csak még az ihlet nem jött el, mi is legyen belőle. Nekem a koktélcseresznyével van gondom, ugyanis ehhez még nem tudtam hozzájutni, s most gondolkodom, mivel is helyettesithetném? Hozzájárulsz, hogy majdnem igy elkészíthetem ? – Köszönöm. Viki
Duende, nekem is bejött a dolog, málna nélkül kicsit unalmasnak tűnt volna, de talán azért, mert nem vagyok túl nagy málna rajongó.
Viki, nyugodtan, hiszen azért van 🙂 Örülök, hogy inspiráló volt.
Littlesue, Ildikó, nagyon köszönöm! Én is csak reménykedem, hogy az íze is jó.
Gyönyörű a torta, szerintem – így kép alapján – egész biztosan nagyon finom is volt! 🙂
Köszönöm !Elmentem , káprázatos már a gondolat is!
Egy torta nálam is az édes-savanyú váltakozását jelenti: az édes lehet csokis, kókuszos, mézes, a savanyú mindenképpen gyümölcsöset jelent.
Hm… és szép magasra feljött!
Most olvasom jobban, tehát 6 részben sütöd ki. Nagyon tetszik!
Életem legfinomabb tortája volt… merthogy azon szerencsések egyike vagyok, aki kóstolta. 🙂 (Pontosabban én „rendeltem” a páromnak)
Ahogy teltek a napok, egyre jobban értek össze az ízek. Csak azt sajnáltuk a legjobban, hogy 3 nap alatt az utolsó morzsája is elfogyott.
Nagyon szépen köszönjük!
Már másodszor sütöm, először kicsit bonyolultnak tűnt, de megérte a fáradozást, mert „mennyei manna” volt. Nem volt olyan ember, aki ne istenítette volna. A férjem aki nem szerette a kókuszos sütiket, imádta.
Csak legekben lehet róla beszélni !
Marcsi, köszönöm, örülök, hogy bevált a recept.