A pisto manchego a spanyol konyha zöldségétele, a szélmalmairól ismert La Mancha régióból származik. Hasonló, mint a mi lecsónk, de a pisto sokkal sűrűbb és édesebb, mivel hosszan és lassan főzik.
Eredetileg a kasztíliai vidéki családok nyári étele volt, hiszen a konyhakertben bőségesen termő paradicsomot, paprikát, hagymát és cukkinit használta fel. Kiválóan példázza a mediterrán konyha takarékos és fenntartható szemléletét, amely a friss, szezonális alapanyagok tiszteletére épül.
Bár a „pisto” gyűjtőnév alatt rengeteg változat létezik, az autentikus la manchai alaprecept kifejezetten puritán. Míg a mediterrán partvidékeken (például Katalóniában vagy Valenciában) teljesen megszokott, hogy kakukkfűvel, oregánóval vagy bazsalikommal fűszerezik, sőt padlizsánt is tesznek bele, addig a hagyományos kasztíliai verzióból ezek a zöldfűszerek hiányoznak. La Mancha vidékén az étel nemes egyszerűségére esküsznek, hogy semmi ne nyomja el a zöldségek ízét.
A pisto manchego titka a sofrito technika, azaz a zöldségek nagyon lassú, alacsony lángon történő összefőzése. Közben az alapanyagok teljesen megpuhulnak és összeérnek, mégis felismerhetőek maradnak. Bár végtelenül egyszerű összetevőkből áll, mégis gazdag ízvilágú spanyol házi ételnek számít, amely önmagában, egy szelet ropogós kenyérrel, vagy sajtfélékkel kísérve is remek fogás.
Mivel a saját konyhámban egyáltalán nem használok hagymaféléket, a receptet egy pici asafoetidával készítem el, ami tökéletesen pótolja ezt a mély alapízt – de természetesen, ha ti ragaszkodtok a hagyományos verzióhoz, készíthetitek klasszikusan, vöröshagymával és fokhagymával.
Hozzávalók:
2 db zöld húsú paprika
1 db piros kaliforniai vagy 2 db kápia paprika
1 db közepes cukkini
60 dkg érett paradicsom
5 ek olívaolaj
½ kk asafoetida (vagy egy fej hagyma)
2 kk pirospaprika (a fele lehet füstölt)
1 kk cukor
2 kk só
egy kevés frissen őrölt fekete bors
Először előkészítjük a zöldségeket: a megmosott paprikákat és cukkinit 1 centis kockákra vágjuk. A paradicsomot lereszeljük vagy meghámozzuk és felkockázzuk (az előbbi sokkal gyorsabb).
Az olívaolajat felhevítjük egy lábosban vagy serpenyőben, alacsony-közepes lángon. Beleszórjuk az asafoetidát, majd szinte azonnal hozzáadjuk a felkockázott paprikát is. (Amennyiben hagyományos hagymás alappal készítjük, a felaprított hagymát előbb üvegesre dinszteljük az olajon).
Kis lángon, időnként megkeverve, körülbelül 3-4 percig pirítjuk a paprikákat, majd hozzáadjuk a cukkinit is, további 3-4 percig pirítjuk. Megszórjuk pirospaprikával, átforgatjuk és ráöntjük a paradicsomot. Hozzáadjuk a cukrot, majd sózzuk és borsozzuk.
A lángot a lehető legkisebbre vesszük. Állítólag a hagyományos pisto-nak csak épphogy bugyognia szabad. Fedő nélkül, lassú tűzön főzzük úgy 40 percig, amíg szépen besűrűsödik és összeáll krémesre.
Tipp a tálaláshoz
Melegen vagy szobahőmérsékleten az igazi. Kínáljunk mellé ropogós héjú kovászos kenyeret, és morzsolhatunk a tetejére érlelt manchego sajtot vagy jó minőségű fetát, esetleg krémfehér sajtot.
