1997-ben Kalkuttából Magyarországra látogatott egy indiai szakácsnő, Malini. Magyar Krisna-hívők meghívására érkezett, hogy főzni tanítsa az érdeklődőket. Az akkori Hare Krisna magazin számára készítettem vele egy riportot, és néhány napja valahogy kezembe akadt ez a kiadvány. Úgy gondoltam, bemásolok ide néhány részletet, mert szerintem nagyon izgalmas dolog bepillantani más kultúrák főzési szokásaiba.
Én: Kitől tanultál főzni?
Malini: Az édesanyámtól tanultam, de a főzés művészet, és a gyakorlástól függ, hogy mennyire fejlődik ki a képességünk.
Én: Magyarországon általában azt gondolják az indiai konyháról, hogy kizárólag nagyon fűszeres, csípős ételek alkotják. Igaz ez?
Malini: Valóban chilivel főzünk, de a nyugatiak is elég sok fűszert használnak. Mi sem teszünk bele többet, mint amennyit kell, csupán tudjuk mibe és mennyit kell tenni.
Én: Eddig azt hallottam, hogy legjobb a főzéshez ghít, azaz tisztított vajat használni, de megfigyeltem, hogy te gyakran olajjal főzöl. Miért?
Malini: Az olaj és a ghí használata között az a különbség, hogy ha ghível főzöl, akkor melegen kell elfogyasztani az ételt, mert ha kihűl, nagyon nehéz megemészteni.
Én: Otthon a családban hogyan étkeztek?
Malini: Nagyon egyszerű ételt főzök. Kevesen vagyunk a családban, ha sokat főznék, ki enné meg? Naponta kétszer étkezünk, az első, amit ebédnek hívünk, bár délelőtt 10 órakor van, rizsből, dhálból (hüvelyesből készült leves) és szabdzsiból (zöldségekből készült főétel) áll. Este 7 és 8 között vacsorázunk, ekkor csapátit és szabdzsit eszünk.
Én: Milyen sorrendben kell elfogasztani az ételeket?
Malini: Az orvosok szerint ha valaki ebéd előtt vizet iszik, az olyan, mintha vizet öntene tűzre. Az emésztőrendszerünk egy tüzes rendszer. Amikor az étel a gyomorba kerül és elkezdődik az emésztés, a tűz elkezdi megemészteni az ételt. Tehát rossz szokás, ha evés előtt iszik valaki. A szabály szerint először keserűt kell enni. Aztán jön mindenféle sak (spenót), majd a dhál (hüvelyes). A dhállal együtt kell ennünk valami zsiradékban sült dolgot. Egyrészről ez így finom, másrészről ez a szokás. Ezután jön a többiféle szabdzsi (zöldséges főétel) – először a szárazak, majd a lédúsak, a joghurtosak és a sültek. Utána csatnit kell enni (csípős mártás), majd jön az édesség. Egy órával az étkezés utá már lehet ini. A víz a legjobb. Ihatsz gyümölcslevet is, de nagyon kis mennyiségben. A tesnek azonban szüksége van a folyadékra, ezért napközben annyit kell innod, amennyit kívánsz.
Én: Egész India ezt a szokást követi?
Malini: Dél-, Észak- és Kelet-India között különbség van az étkezési szokások terén. Kelet-Indiában, vagyis Bengálban és Orisszában a legjobb a redszer, mert ott a keserűvel kezdik az étkezést. És ha valaki keserűt eszik először, akkor nőni fog az étvágya. Ám Észak- és Nyugat-indiában az édességgel kezdik, és ez azt jelenti, hogy az embernek azonnal elmegy az étvágya és nem tud annyit enni, amennyit szeretne. Ez nem egy gyakorlatias rendszer.
Hát ennyi a beszélgetés, remélem hasznosnak találjátok. Malini néhány receptet is adott, a közeljövőben elkészítem, lefotózom, és felteszem.
