A focaccia hagyományos olasz lepénykenyér. Isteni, kívülről ropogós, belül puha, levegős. Magában is fogyasztható, de jó mártogatós is lehet egy nyári partira a barátoknak. Tálalhatsz hozzá zöldségeket, kencéket, salátát, sajtot, gyümölcsöt.
Azt olvastam valahol, hogy a focaccia a pizza ősének számít, a New York Times-ban így jelent meg egyszer a kettő közti különbség: „a focaccia sok kenyér kevés feltéttel, a pizza pedig sok feltét egy kis kenyérrel”.
A tésztája lágy, én szeretem ezeket hosszasan keleszteni, így éjszaka a hűtőben volt. Ha nincs ennyi időd, nyugodtan keleszd a konyhapulton, úgy 50-60 perc kelesztés után már sütheted is.
Hozzávalók:
40 dkg kenyérliszt
2 kk só
2 kk porélesztő
Kb. 3 dl langyos víz
2 ek olívaolaj
A lisztben elkevertem a sót és a porélesztőt és a víz hozzáadásával lágy tésztát kevertem. Kb. nokedli tészta állagúnak kell lennie. Lefedtem az edényt és fél órát állni hagytam. Amikor letelt, olajos kézzel áthajtogattam a tésztát, a széleket középre behajtottam, így mentem szépen körbe. Ettől rugalmasabb lett. Ekkor áttetem tepsibe (sütőpapírra) és belenyomkodtam. Lefedtem, ment a hűtőbe.
Reggel kivettem a hűtőből és egy órát a konyhapulton hagytam. Közben 220 fokos melegítettem a sütőt. Mielőtt sütőbe toltam, az ujjammal lyukakat nyomkodtam bele, tettem rá paradicsomszeleteket és friss zöldfűszert (rozmaringot, oregánót). Még meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, és nagyjából 20 perc alatt megsütöttem.
