Elöljáróban valljuk be: a rántott patisszon semmilyen módon nem egy reform étel. Diéta szempontjából lehet rossz és lehet rosszabb. Ritkán használom a panírozást, és sajnos nem a rengeteg szénhidrát meg az olaj miatt, amit magába szív, hanem azért, mert utálok panírozni. Ez itt a kevésbé rossz változat, amit a feledékenységem szült. Az történt ugyanis, hogy vettem egy gyönyörű patisszont ma ebédre. Annak rendje s módja szerint felszeleteltem, besóztam, állni hagytam. Összekevertem a tejet a liszttel, majd fogtam egy másik tálat, hogy beleszórom a zsemlemorzsát. Igen ám, de az üveg alján nagyjából 4 evőkanálnyi volt. Nem volt más hátra, mint egyéb lehetőségek után kutatni. Végül a nyertes a zabpehely lett. Túlzás nélkül állítom, mindig van itthon 2-3 kg lágy zabpehely. Betettem egy adagot az aprítóba, és ebbe forgattam a tejes-lisztes mázból kivett patisszont. Óvatosan megszórtam egy nagyon kevés olajjal, majd ment a sütőbe. A zabpehely persze most sem hagyott cserben! Nagyon ízletes, és rosttartalmánál fogva egészségesebb, mint a zsemlemorzsa. Azt hiszem, végleg áttérek.
–
