A szilvásgombóc tipikusan nagymamás étel. A szó hallatán mindenkinek a jófajta, házi, nagymama által készített gombóc jut eszébe. Érdekes, hogy néhány ételt mennyire korosztályhoz kötünk. Egy barátom megjegyezte a minap – amikor látta, hogy a kamra néhány polca már tele az idén befőzött dolgaimmal –, hogy a befőzés annyira nagymamás, hogy ha így folytatom, egy szép nap azon kapom magam, hogy fonalat gombolyítok, ezért jobb lenne még most, időben leállni. Na de térjünk vissza a szilvásgombócra, amit szintén „fiatalabbak is elkezdhetnek”, csak némi idő és türelem kell hozzá.
–
–
Hozzávalók:
1 kg krumpli
25 dkg liszt
egy csipet só
1 kg szilva
2 ek cukor
1 tk fahéj
fél dl olaj
20 dkg zsemlemorzsa
4 ek cukor
A krumplit héjában megfőzzük, ha puha, megtisztítjuk és még forrón összenyomjuk. Ha kihűlt, beletesszük a lisztet és a sót, majd jól összedolgozzuk. Közben előkészítjük a szilvát: megmossuk, kimagozzuk, s a mag helyére fahéjas cukrot töltünk. A tésztát kinyújtjuk, egyenlő (kb. 8 x 8 cm-es) négyzetekre vágjuk, s mindegyiknek a közepére egy szilvát helyezünk. Egy nagy fazékban vizet teszünk forralni, mire a gombócok elkészülnek, a víz is felforr. A négyzetek sarkát összeillesztjük a szilván, és megformázzuk a gombócokat. Ha készen van, a forrásban lévő vízbe helyezzük őket, és megvárjuk, hogy feljöjjenek a víz felszínére. Ezután még kb. egy percig főzzük, majd kiszedjük. A megfőtt gombócokat zsemlemorzsába forgatjuk. A zsemlemorzsa elkészítését lásd itt.
Hémanginak hívnak. Emlékeim szerint tízéves lehettem, amikor először vettem fakanalat a kezembe. Húsz éve vagyok vegetáriánus. Jelenleg Budapesten tartok főzőtanfolyamokat, eddig négy könyvem jelent meg. A szívemhez legközelebb a sokszínű és varázslatos indiai konyhakultúra áll.
Nem értem, hogy az miért nagymamás dolog, ha valaki befőz. Inkább dicséretes dolog szerintem, hogy előrelátó és gondoskodik a család téli ellátmányáról. Én inkább izzadok a tűzhely mellett a nyáron, de akkor tudom, hogy a kamra polcán milyen lekvárok, befőttek stb. sorakoznak. Nem kell a boltba szaladgálni, tudom, miből készült és az én munkám van benne. Hajrá befőzés!
Csodaszépek lettek! 🙂
A nagymamás dolgok attól nagyisak, hogy időigényesek, a nagyi meg ugye ráér. Érdekes módon, mégis ők végeznek ezekkel a legrövidebb idő alatt, szégyenbe hozva a fiatalságot. :))
Kenyi, persze, nem fogom abbahagyni, hobbi szinten űzöm.
Csipet, egyetértünk, a nagymamák a profik!
Fincsi szilvásgombóc