Vannak régi, elfeledett ételek, amelyeknek egyszerűen rossz a marketingje. Pedig ugyanaz az alapanyag, ugyanaz az elkészítés, mégis egészen más megítélést kapnak egy másik néven. Itt van például a puliszka, ez az ősi, egyszerű és tápláló fogás. Ma már kevesen készítik, miközben polenta néven kifejezetten divatos lett, éttermek étlapján is gyakran találkozunk vele.
A puliszka az erdélyi és a magyar vidéki konyha egyik legrégebbi és legnépszerűbb étele, amely a 17. században vált általánossá nálunk, miután a kukorica a 16. század közepén elterjedt Európában. Korábban kölesből vagy árpából készült kásafélék voltak jellemzőek, de a kukorica gyorsan átvette a helyüket, mert olcsó, laktató és könnyen termeszthető volt.
Az erdélyi konyhában különösen nagy szerepet kapott, hiszen a hegyvidéki régiókban nehéz volt búzát termeszteni, így a puliszka az ott élő pásztorok és szegényebb családok alapélelmiszerévé vált. Az idők során sokféleképpen készítették: sósan, édesen, juhtúróval, tejföllel vagy akár lekvárral is.
Ha szeretnél egy kis múltat visszahozni a konyhába, érdemes újra felfedezni ezt az egyszerű, mégis meglepően sokoldalú ételt.
Hozzávalók:
8 dl víz (a fele lehet tej)
2 kk só
20 dkg kukoricadara
1 ek vaj
25 dkg túró (a fele lehet juhtúró is)
2 dl tejföl
A vizet egy edényben felforraljuk, hozzáadjuk a sót, majd folyamatos keverés mellett beleszórjuk a kukoricadarát. Közepes lángon, állandó keverés közben úgy 3-4 percig főzzük, amíg sűrű, krémes állagú lesz. Ha elkészült, levesszük a tűzről, és belekeverünk egy evőkanál vajat, hogy krémesebb legyen.
Egy kisebb tepsit kiolajozunk, majd belesimítjuk a puliszkát, arra a túrót, végül a tejfölt. (Én szeretem megszórni szezámmaggal a tetejét, de ez el is hagyható.) 180 fokra előmelegített sütőben 25-30 perc alatt összesütjük, amíg enyhén megpirul. Melegen tálaljuk.
