A napokban lettünk készen egy életmód magazin szerkesztésével.
A Govinda magazin napjaink környezeti-gazdasági kihívásaival, s e kihívásokra adható válaszokkal: az egyszerű, egészséges és természetközeli életmóddal, illetve a vegetarianizmussal foglalkozik. Írásainkból arra is fény derül, hogy a valódi vegetarianizmus nem pusztán egy meghatározott étrendet, sőt, nem is csak egy életmódot jelent, hanem egy világszemléletet, egy egyetemes emberi magatartás húzódik meg mögötte, s hogy az egyszerűség, a tartós testi-lelki egészség és a természetközeliség elsősorban éppen a vegetarianizmus révén valósítható meg. De ma már nem csupán az erőszakmentesség elvét valló és hirdető világvallások, az állatok jogaiért harcoló állatvédők, s nem is csupán az egészségmegőrzés leghatékonyabb módjaként a vegetarianizmust népszerűsítő táplálkozástudósok hívják fel a figyelmünket a húsmentes táplálkozás fontosságára. Gazdasági környezetvédelmi szakemberek, neves tudósok is a vegetarianizmus előnyeiről, felbecsülhetetlen hasznáról beszélnek, amikor napjaink környezeti-gazdasági válságának megoldásait mérlegelik. A sors különös fintora, hogy ami valaha egyfajta hóbortnak, különcködésnek számított Nyugaton, s ami olya természetes és sok ezer éves múltra visszatekintő hagyomány Keleten, ma éppen ez – a vegetarianizmus – jelenthetné a kiutat számos kiúttalannak tűnő egyéni és világméretű problémából, ha a visszatartó erejű kulturális és neveltetésbeli beidegződéseken felülemelkedve az emberek a saját kezükbe tudnák venni a sorsukat. Az emberiség sorsa az emberek kezében van, aprónak tűnő egyéni döntéseken múlik, melyek azonban összeadódva világméretű változásokat tudnak előidézni.
Megkérdeztem benne néhány magyar hírességet, hogy miért vegetáriánus. Szerintem nagyon tanulságos, nincs is mit hozzátenni.
–
Lukács Laci (Tankcsapda)
A kilencvenes évek második felében már egyre gyakrabban éreztem egyfajta taszító érzést, amikor húst vagy húsból készült ételeket ettem. Végül ’97 őszén – néhány hét vagy inkább hónap leforgása alatt – teljesen elhagytam a húsevést. sokan kérdezték, hogy ez valami egészséges életmóddal összefüggő „bohóckodás” vagy valami „hókusz-pókusz”-e a részemről, de akkor is és azóta is csak mosolygok az ilyen kérdéseken, és nem-mel felelek. Egészen egyszerűen nem akarok leölt állatokkal táplálkozni, nem akarom, hogy pusztán azért, mert „megtehetem”, az élet erőszakos kioltásával jussak táplálékhoz. Vagy még egyszerűbben fogalmazva: az állatokat a barátaimnak, jó ismerőseimnek tartom, akiket szeretek és tisztelek, és egy normális gondolkodású, egészséges lelkületű ember nem kívánja leölni és megenni a barátait, illetve a szeretteit. Ettől függetlenül az „élni és élni hagyni” elvet én abban is gyakorlom, hogy nem próbálok meg senkit akarata ellenére rábeszélni erre a gondolkodásmódra, mert az erőszak bármely megjelenési formája (ha csak verbális is) erőszak, és ez az, amitől igyekszem magam a lehető legtávolabb tartani.
–
Kowalsky (énekes, dalszerző, szövegíró)
Egészen pontosan tíz éve vagyok vegetáriánus. A gyermekkoromat egy kis községben éltem. Már akkor is szánalommal és borzongással néztem a minden télen esedékes disznóvágásokat, de önálló és határozott döntést csak felnőttként tehettem. Ennek akkor jött el az ideje, amikor először olvastam a Bhagavad-gitát. Még a végére sem értem, de már vegetáriánus voltam. Úgy éreztem, mintha mély álomból ébredtem volna. Ez az írás újra elém tárta az igazságot, amit a szívem mélyén mindig is tudtam, hogy – többek között – minden élő valójában lelki lény. Nem az a test csupán, amelyben földi élete alatt létezni kénytelen. Semmiféle jogot nem érzek magamban arra, hogy élőlénytársaimat megfosszam bármitől, ami Isten által őket illeti. Legyen az a családjuk, a pénzük, a hitük… vagy akár a testük!
–
–
–
Kövi Szabolcs (fuvolaművész)
17 éves koromban lettem vega (most 37 vagyok). 14 évesen még húst hússal ettem, de id. Schirilla egyik könyve nagyon elgondolkodtatott. Lassan érett bennem a döntés, úgy gondoltam, nem igazságos dolog az ételért elvenni az állatok életét. Emlékszem a napra, amikor vega lettem. Az iskolába a konyhás néni két élő tyúkot hozott be, összekötözött lábbal kitette őket az udvarra. Én, mivel elég vásott kölyök voltam, elengedtem őket, hadd futkossanak. Még aznap délután meglátogattam a nénikémet, akinek éppen újszülött kisfiát köszöntöttük. Megtapogattam a kisfiú kezét, lábát. A fogása ugyanolyan meleg, puha volt, mint a tyúkok lába, akiket délelőtt engedtem el az udvaron. Ekkor egy kép jelent meg előttem, van van egy undorító tyúkhúsleves, amibe tyúklábakat tesznek. Lelki szemeim előtt elképzeltem a levesben a kisgyerek kezét-lábát… Borzalmas volt. Azóta nem eszem húst, mert az én szememben a húsevés valamiféle kannibalizmusnak tűnik. Szükségesnek tartom azonban megjegyezni, hogy nem ítélkezem mások felett, mert úgy gondolom, hogy Isten az ilyen nagy döntésekre felkészíti, meghívja az embert. Aki nem készült fel, azt az előbbi gondolatmenetre csak legyint, aki felkészült, az búcsút int a húsevésnek.
–
Mester Tamás
18 éve nem eszem húst. Az első 8-10 évben halat sem ettem, ezen is csak azért változtattam, mert Magyarországon nem volt (nincs) kultúrája a vegetarianizmusnak, így nehéz volt napi szinten megoldani a megfelelő tápanyagok bevitelét. Amikor a keleti filozófiákkal megismerkedtem, akkor derült ki számomra, hogy húsevés nélkül is megoldható az életben maradás, sőt, egyszerűen egy általános társadalmi kondicionáltság eredménye az, hogy állatok életének kioltását szükségszerűségként kezeljük. Egyszerű megszokásról van szó tehát. A szkeptikusok érvei között szerepel a célzott állattenyésztés, mely kifejezetten csak az emberi fogyasztást szolgálja. Ezen állatok körülményeit nagy jóindulattal sem lehet életnek nevezni, hiszen hormonokkal táplált, ketrecbe zárt élőlényekről beszélünk. Sok érv csapott már össze ebben a témában, a legfontosabb mégis az, hogy a humanoidok nem csak az állatok életének kioltása árán képesek életben maradni. Ezért ebben a témában a legfontosabb kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, nem az, hogy miért legyünk vegetáriánusok, hanem hogy MIÉRT NE?
–
Laár András
Az ember nem azért rendelkezik mindenevő fogazattal, hogy mindent megegyen, hanem azért, hogy szabadon dönthessen afelől, hogy mivel táplálkozik. Megkapta a szabad akarat áldását, így maga szabhatja meg, hogy táplálkozásával milyen elveket szolgál. Nézetem szerint nem etikus dolog fejlett, állati lényekkel táplálkoznunk, ha ezt megtehetjük alacsonyabb, növényi létformák elfogyasztásával is. Minél kevesebb szenvedést ró életünk fenntartása a többi élőlényre, annál jobb. A növények és a tejtermékek fogyasztása egészséges, és megfelel az „ahimszá”, azaz a „nem-ártás” elvének. Különösen káros, kegyetlen dolognak tartom a nagyüzemi állattartást, vagyis azt a tömegpusztító magatartást, amit a mai „modern” emberiség megenged magának a földi élet rovására. A Föld jövőbeli sorsát érintően kulcsfontosságú, hogy az emberek egyre növekvő arányban önként lemondjanak a húsevésről.
Ha szeretnéd elolvasni a kiadványt, nálam megrendelheted, ha írsz a [email protected] címre.
