A napokban láttam egy rövid videót, amely arról szólt, hogy egy kanadai légitársaság beépített télapója megkérdezte az utasokat, milyen ajándékot szeretnének karácsonyra. Aztán megvették az ajándékokat, szépen becsomagolták, és az utazás végén átadták az utasoknak, akik nagyon meghatódtak a nem várt csomagoktól. Volt, aki elsírta magát, egyesek eufórikus állapotba kerültek, pedig néhányan nem kértek nagy dolgokat, volt, aki csak egy meleg sálra vágyott. Az egész jelenet megható volt. Ezt a hangulatot nem a tárgyak okozzák, hanem az, hogy nem kötelességből adsz valakinek, hanem szeretetből. Nem azért adsz, mert kell, hanem azért, mert adni szeretnél. Ilyenkor igazából érzelmeket adsz, odafigyelést, törődést. Ezekben az ajándékozásokban az a legjobb, hogy aki adja, legalább akkora örömöt érez, mint aki kapja. Egyszer egy olyan ajándékot adtam valakinek, amiről tudtam, hogy az ajándékozott nagyon boldog lesz, ha megkapja. Szerencsétlenségemre 3 hónappal az időpont előtt megszületett az ötlet, és ettől azt a 3 hónapot alig bírtam kivárni, végtelennek tűnt. Tűkön ültem, a végén már szinte számoltam a napokat, alig vártam, hogy láthassam az arcát, amikor kibontja. Tudom, kissé közhelyesnek tűnik, de akkor is így van: adni legalább annyira jó, mint kapni, ha nem jobb. A védikus írások is azt mondják, hogy ajándékot adni éppúgy a szeretet jele, mint ajándékot elfogadni.
Ezért jók a gasztroajándékok is. Benne van, hogy gondoltunk a másikra, benne van az energiánk, az ízlésünk, a kezünk munkája. Fogadjátok szeretettel, jó válogatást!
